A CAGE (jel.: ketrec) generációs tünetként mutatja fel az érzelmi bizonytalanság és elfojtások börtönébe szoruló, a hatalomgyakorlás játékterébe önként és tudatlanul besétáló egyén gyengeségét.

Az előadásban a kéz a kézben járó beteljesületlenség és széttéphetetlen köteléket építő örök vágyakozás misztériuma áll szemben a nyers állatiasság követelőző erőszakával. Az összezártság hatására alakuló emberi kapcsolatokban a csábító és a behódoló szerepei variálódnak. Az egyedüllét bizonytalan ijedtségébe, vagy egy kialakított viszonyrendszerbe berobbanó Másik időről időre újrarajzolja a vélt és valós viszonyrendszereket.

Vajon az egyenlőtlen és állandóan változó hatalmi viszonyok hatására alakuló személyiségek vágynak-e még a lázadásra? Képesek-e még a kitörésre? Vajon a test felszabadulhat-e a külső hatalom/rendszerek kényszerei és uniformizációja alól? A tehetetlenségből fakadó fojtogató néma sikoly nem fordul-e fulladásba?
A Radikal Dance művészei előadásukban hatálytalanítják a kezdetek és végek fogalmait és az örökös nyitottságot szem előtt tartva tagadják a hierarchikus szerveződés racionalitását.

Koncepció, rendezés: FrenAK
Koreográfia: Radikal Dance

Alkotók: Esterházy Fanni, Eoin MacDonncha, Maurer Milán, Anibal dos Santos
Filozófiai konzultáns: Horváth Nóra (filozófus, egyetemi docens - Széchenyi István Egyetem)

Fény: Marton János
Hang: Hajas Attila

Filozófiai konzultáns: Horváth Nóra

A(z) Trafó, Pannon Várszínház, Frenák Pál Társulat és Radikal Dance előadása