(társadalmi szorongásról).

Illyés Gyula a hős! A mi hősünk! Magyarságunk és az ebből fakadó szorongásaink hőse! A társadalmi szakadékok fölött lebeg, mint egy szikrázó csillag! Fogalmunk sincs, hogy ki ő! Nem is akarjuk tudni, nem is akarunk róla beszélni! Mégis megkerülhetetlen. Elemző látásmódja híján történetünk fabatkát sem érne.

Az SZFE-ről, az MKE-ről, a Kaposvári Egyetemről és az ELTE-ről érkező, művészettel foglakozó hallgatók együttműködése formabontó zenei-és látványvilágban helyezi el Illyés Gyula művét.

Gyula két budapesti néprajzos barátjával érkezik a pusztára nagyanyja temetésére, apja Budapesten tartózkodik, hogy új életet kezdjen. Megülik a tort, a budapestiek összemelegednek Virággal, a lánykával, a magyar csodamenyecskével és Gyula anyjával, akinek minden vágya, hogy egy férfi, melegségét érezze a keblén. Gyula szakít örök menyasszonyával (nevét nem ismerjük). Pár napnyi idill után a néprajzkutatók indulnának vissza Budapestre, azonban a frissen „elvált” Gyula nem tudja elviselni a magányt, amúgy is derogál neki a pusztai élete. Nagyanyja szelleméhez fohászkodik, hogy barátai ne menjenek el. Fohásza meghallgattatik. A puszták népe két megszökött ökörről kap hírt…

Zenél: Slapstick

Látvány: Bánhidi-Rózsa Bence

Díszlet: Molnár Bendegúz, Koppány Mihály

Dramaturg: Réder Ferenc

Fény és fotó: Hivessy Menyhért

Játsszák: Babinchak Atanáz, Gálhidy Gizella, Ionescu Raul, Juhász Tibor, Kiss Diána Aida, Nyomárkay Zsigmond, Tarjányi Liza, Turi Péter, Veress Kamen