Ladányi Mihály a XX. századi magyar költészet "fenegyereke" - hol tiltott... később támogatott... majd tűrt egyéniség, akit költői rangjához illően soha nem becsültek. (halála után némileg...) mégis: költői rangját életműve védi a támadások ellen, versei ellenállnak a torzításoknak. Pléhpofájúak című kocsmaszínházunkban bennünk él, és a közönség közt bolyong. Minden pillanatban meglep, és helyet követel magának a kocsmában, rendel egy-egy italt "félrenéz" aztán szembesít. Önmagunkat önmagunkkal, sóhajainkat sóhajainkkal, szaglászik, vizslat, hörpint. Mi meg röhögünk tőle, de nem rajta, iszunk vele, de nem eleget, mert anélkül is tompábbak vagyunk nála.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások