Pelléas és Mélisande

zenés színmű, magyar, 2005.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

Maeterlinckből a századvég lelke sugárzik. Nála a szimbolizmus nem csupán díszlet, hanem újfajta, mély életérzés. Alakjai csendesek, majdnem mozdulatlanok. Végsőkig egyszerűsítve, színektől, ruháktól, külsőségektől megfosztva lépnek elénk. Állandó társuk a halál, mely elveszti színpadi szörnyűségét, s jelentéktelenné törpül, amint földi kapcsolatba lép velük, emberekkel, belép szobájukba, leül egy üres székre. Ez a halál szinte érzékelhető. Látjuk, halljuk, tapintjuk. Ha van benne titokzatosság, csak annyi, hogy általa a láthatatlan láthatóvá, a túlvilági hétköznapivá lesz.

Pelléas és Mélisande végzetes szerelemmel vergődnek egymás felé, fogalmuk sincs a titkos erőről, mely őket egymás karjaiba hajtja, hogy szerelmük sötét végzetként pecsételje meg sorsukat. Szépségben és önfeláldozásban forrnak össze a tudat mélyén megbúvó félelem különös misztériumában. Fátyol mögött mozognak, de ez a fátyol könnyű, áttetsző. Szenvednek - a mámorban. Az élet nagy szépségeit nem bírják el - meghalnak.

Maeterlinck varázslatos álomvilágában a nyelvi zene és a zenei nyelv együtt fejezi ki azt a határozatlan körvonalú félelmet és szorongást, amely oly jellemző a huszadik század eszmevilágára.
/Balázs Zoltán/

Bemutató időpontja: 2005. április 16., Bárka Színház

A(z) Maladype Színház előadása

Stáblista

Hozzászólások