"A színházban mást sem teszünk, mint bizonyos történetek által el akarunk valamit mesélni, s most úgy alakult, hogy épp ezek a történetek keltették fel az érdeklődésem. (?) Szeretem azt a középkori elképzelést az emberi sorsról, hogy megyünk egy úton, amelyen találkozunk különböző emberekkel, s ezek a találkozások alakítják az életünk. Talán emiatt is vonzódom ehhez a fajta történetkezeléshez. Előadásaim szereplői a maguk helyét keresik a világban, de a maguk bőrében is. Azt szeretnék kideríteni, mi is a dolguk a világban, mi az, amivel hozzáadhatnak valamit a világhoz. Ez a boldogságkeresés mindenütt jelen van, hisz ez az élet értelme: minden gesztusban az örömet keressük. Ezek a szereplők néhány pillanatig meg is találják az örömet, aztán újra elveszítik azt, továbbkavarodnak, bölcsebbek lesznek, majd a legváratlanabbul újra felbukkan életükben az öröm. Jellemző rájuk az, amit Sganarelle mond: a csoda itt van az orruk előtt, csak ki kell nyúlni érte - a kérdés csupán az, meglátják-e ezt."
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások