Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Nem vagyunk mi barbárok

szatíra, magyar, 2017.

+ 7 kép

+ 11 kép

Értékelés:

11 szavazatból

Szerinted?

3 hozzászólás

"Ha Mario képtelen clara et distincta argumentálni a hajléktalan befogadása mellett, abból mi következik? Egyszerű szillogizmus: kapcsolati problémájuk van."

Látszólag egy 21. századi... látszólag egy 21. századi... látszólag egy 21. századi... Nem félünk a... megeszi a lelket. Egy házaspár szomszédjába új lakók... átjönnek, a párok, barátkoznak, isznak, vitatkoznak, lapos tévé ám egy viharos éjszakán kopogtat egy idegen. Egyik pár kidobja, másik beengedi. De lám csak, krimi ez?

Groteszk társadalmi szatíra - középpontjában a menekültkérdéssel.

A(z) Katona József Színház előadása

Teljes leírás

Bemutató időpontja:

2017. január 7., Katona József Színház

Stáblista

Szereplők

Fullajtár Andrea

Barbara

Dankó István

Mario

Pálos Hanna

Linda

Rajkai Zoltán

Levente

Alkotók

rendező: Vajdai Vilmos
jelmez: Juhász Nóra
díszlet: Juhász Nóra
dramaturg: Török Tamara
zenei vezető: Vajdai Vilmos
videó: Török Marcell
súgó: Fejes Vera
asszisztens: Fejes Vera

Hozzászólások

4/10

Tegnap láttuk párommal a Kamra színpadon. Előttem írta valaki, hogy vegyesek a benyomásai, hát nekem főleg rosszak. Mivel rengeteg előadást láttunk már a Katonától, aminek nagy többsége mindig nagyon tetszett, de legalább is jónak tartottam, így ki tudom jelenteni hogy nem színész/színházspecifikus problémáim voltak ezzel a darabbal.

Kezdjük ott, hogy vicces -e, mivel határozottan vicces szeretne lenni. Néha-néha sikerül neki, talán 3 alkalommal valóban őszintén hangosan fel is nevettem rajta, de összességében inkább erőltetett. Mintha Family Guy poénjait próbálták volna színpadra adaptálni, ami viszont nem igazán működött. Érdekes, hogy főleg az idősebb generáció nevetett ezeken a vicceken, nem tudtam eldönteni, hogy azért mert nekik ez valami új, vagy mert ennyire fiatalosnak akartak tűnni ezek a nézők. Minden esetre 30-as szemmel nem igazán volt vicces.

A sztori, az általa felvetett kérdések, és a rá adott válasz elképesztően egysíkú és közhelyes, ami kifejezetten meglepő a Katonától. Közhelyes karakterek, közhelyes probléma, közhelyes válasz. Legalább is ha úgy szemlélem azt a művet, mint amit egy liberálisan gondolkodó író írt a kevésbé liberális, általa teljesen debilnek gondolt emberekről. Van a rasszista fittnesz eddző, aki nem beszél angolul, rossz a humora, és az élet minden területén egy idióta, illetve van az amerikába kiutazott, intelligens, okos, igazságot kereső és megtaláló hölgy...ezt komolyan gondolták?
Ha ez esetleg dupla csavar a szerző részéről, amiben épp a liberális értelmiség világképén élcelődik (ahogy a színdarab karakterei tekintenek egy emigránsra, annak tükörképeként, de hasonló szekértábor jelleggel gondolja idiótának az "értelmiségi" réteg a migráció problémáit felvetőket), és a cél hogy a saját világnézetünket kissé eltorzítva nyomja az arcunka, hogy már nekünk legyen kellemetlen, akkor mondjuk nevezhetjük progresszívnek az alkotást. De jó akkor sem.

A színészi teljesítményeket nehéz megítléni a rossz karakterek és rossz poénok miatt, de amúgy alapvetően jók voltak. Azt magas szinten teljesítették, amit feltehetően a rendező kért tőlük.

A zene szerintem túl hangos volt, jelentőssége ehhez képest kevés, inkább csak hatásvadászat, bár amúgy jó volt a zeneválasztás. A színpadkép viszont nagyon tetszett. Volt benne némi meztelenkedés, ami számomra már sokszor inkább szánalmas, mintsem meghökkentő. A 80-as években biztos merész volt letolni egy nadrágot a színpadon.... Most meg már minek?

Ha nem a Katonában látjuk, akkor lehet nem zavartak volna a fentiek, ha az ember keres, könnyen talál ennél sokkal rosszabb színdarabokat is Budapesten, de a Katona ennél azért egy magasabb minőséget képvisel.

Válasz

8/10

Õszintén szólva vegyesek a benyomásaim. Nagyszerû alakítások, kiváló karakterek, mulatságos jelenetek mellett vannak dolgok, amiket nem értek. Amikor az egyik szereplõ számtalanszor elmondja ugyanazt a mondatot vagy megcsinálja ugyanazt a gesztust, hát azt nem értem, felesleges, mintha csak idõkitõltés jellege lenne. Idegesítõ. (Magyarázatot én is tudnék kitalálni, de akkor sem jó.) Ugyanakkor ebben a problémakörben még benne volt volt számtalan érdekes párbeszéd vagy jelent lehetõsége. A végén az erõszakos jelenet a darab eddig összes erényét, mondanivalóját zárójelbe teszi. Szerintem a vége nem jól eltalált. Aztán jön a záró dal (a sorstalanság szó sokszor szerepel benne), ami katarzist kellene okozzon, de nem okoz és megint csak az elõadás addigi hangulatával, jellegével ellentétes. A darab bizonyos mértékig semleges marad a migráció, bevándorlás kérdésében (a maga végletesen groteszk, tragikomikus módján), de a dal valami teljesen más , lényegében egy kierõltetett állásfoglalás. Vajon az eredeti változatban is benne volt? Nekem összességében tetszett az elõadás, rengeteg zseniális momentum van benne, a színészek fantasztikusak, de mintha nem sikerült volna végigvinni az eredeti hangulatot és gondolatvilágot.

Válasz

Ja, hogy a migránsokat \"ajnározó\" hölgy egy komplett idióta ? Hát, ez van...Az éremnek ez az oldala is létezik.

Válasz