Ki tud jobban nem lenni? Ki tud babra menni? Világot jelenteni egy deszkának, és addig járni, vagy úgy? Celebek a startpisztolyon! Vérfagyasztó zsűri…

El tudja képzelni magát egy halraj részeként? Lehányná Ön a gyülekezetet az orgona mellől? Miért? Ellátogatna a kancsal jó hallásúak találkozójára, ahol mindenkit Feliciánnak hívnak? Eljátszana egy óvónőt szélsőséges nevelési elvekkel? Meg tudja mutatni, milyen, ha lazacra gondol, pedig nem akar..?

A Színészverseny a színészek improvizációs készségét, váratlan (abszurd vagy kevésbé abszurd) helyzetekben való megoldó készségét, az egymásra figyelni tudás képességét teszi próbára, felszabadult, ihletett, improvizatív játékra hív, mely egyúttal mélyíti a színészek mesterségbeli tudását, gazdagítja művészi kifejezőeszközeit.

„A TÁP-féle színészverseny igazi örömszínház, fergetegesen mulatságos pillanatokkal, színészi felfedezésekkel, a forma jellegéből adódóan persze kissé egyenetlenül, s adott esetben a hajnali órákba nyúlóan, valamelyest ki is fárasztva a nézőket.” (Urbán Balázs)

A verseny célja:

• méltóképpen hozzájárulni
• élményszerű találkozást biztosítani
• megmutatkozni és feltárni
• úgy hazudni, hogy nem ismered az igazságot

„Nem másokon gúnyolódnak. Önmagukat teszik (virtuózan) nevetségessé. Vállalják komolykodásuk, előadói fontoskodásuk kínosságát. Megmutatják, mennyi alanyi nekifohászkodást igényel a rossz színház. Milyen mélyről fakad a tehetségtelenség és az alkalmatlanok szerepvállalása. Bölcseleti alapon hülyülnek. Elvből tiszteletlenek. Rendes, fölkészült anarchisták.” (Molnár Gál Péter)

A(z) TÁP Színház előadása