Az Ördög című szóló annak a kutató folyamatnak a végső állomása, melyet a MU Színház támogatásában 2020- ban kezdtem el. A pandémia nagyban kihatott a folyamatra. Az állandó bizonytalanság alkalmazkodásra és alternatív megoldások keresésére kényszerített. A munka a tánctermeken és színházakon kívülre, a privát terekbe kényszerült, de nem állt le.
Kiindulópontként az elmúlt években rajzként lejegyzett vízióim képeit használtam fel. Események, érzetek szubjektív dokumentációi, egy ismeretlen film képkockái kezdtek el kirajzolódni, amelyeket egy videómunkában jegyeztem le. Ehhez a burjánzó, pszichedelikus vizualitásban tobzódó munkához képest az Ördög című szólóban a klasszikus táncszóló formátumhoz nyúlok vissza, azt dekonstruálva. Az előadó konstans formakeresésben van tartva. A középpontban a test és annak egy romantikus zenei művel való kapcsolata áll.
Az ördög a rárakódott jelentéseket és előítéleteket levetve, csupaszon áll a színpadon.
Ami szép, azt általában jónak, ami csúnya, azt rossznak tekintjük. Vannak formák, amelyeket bizonyos időszakokban, nagyon leegyszerűsítve, szépnek, vannak, amelyeket csúnyának tartunk. A tánc is gyakran beleesik ebbe a duális megkülönböztetésbe. A formákat egy adott időszak, iskola, ország, személy, politikai klíma, trend szellemisége és esztétikája alakítja ki. A táncon belül bizonyos tánctechnikák hierarchizálódtak és az azok által képviselt esztétikumok és formák beégve retinánkba, a mai napig próbálják fenntartani teljhatalmukat. Ha azonban a táncot ilyen módon ítéljük meg, akkor a test és annak sokfélesége, vagyis a létezés felett mondunk ítéletet.

Fény: Payer Ferenc
Zene: Sergei Rachmaninoff, Piano Concerto No.2, Op.18, II.Adagio sostenuto, III. Allegro scherzando
Produkciós partner: MU Színház, Katlan Csoport