"Egész életemben csúsztam-másztam a lába előtt, és csak arra gondoltam: ne taposson el. És most mégiscsak eltiport. Zsarnok! ... És miért? Ma reggel megkérdeztem tőle - miért? Nem értem... Azt mondtam neki: én, felség, gyűlölöm az ilyen eljárást, és tiltakozom. Engem ez sért, felség. Engedje meg... vagy nem eleget hízelegtem talán? Vagy nem eleget csúsztam-másztam? Felség, hol talál még olyan talpnyalót, mint Moliere?... De miért is tettem mindezt? Gyűlölöm a királyi zsarnokságot! ... Mit kellene még tennem, hogy bebizonyítsam, hogy féreg vagyok? De, felség, én író vagyok, én gondolkozom, vegye tudomásul, hogy én tiltakozom!" - mondja a Bulgakov Moliere-je urának, a francia Napkirálynak. Nincs különösebb jelentősége annak, hogy a történelmi tények mást mondanak: XIV. Lajos ugyanis élete végéig pártfogolta a drámaírót. A hatalom és a művész viszonyának bulgakovi ábrázolása azonban hiteles. Bulgakov valójában saját viszonyát írta meg a hatalomhoz. S ez a hatalom, amely elfojtotta Bulgakov értelmiségi kritikáját, ellehetetlenítette az életét, Sztálin véres diktatúrája volt.
Néhány napja láttam Miskolcon. Érdekes darab. Bulgakov zseniálisat alkotott, egy része ennek elõ is jött az elõadásban.
Furcsa módon nekem az alig ismert Csapó János karaktere tetszett a legjobban. Hasonlóan kemény szerepekben szívesen látnám akár filmekben is.
Szatmári György nekem nem volt áttörõ, nem éreztem a gyötrõdést, amit a szerep megkívánt volna.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások