"Mondjuk, van egy ember, aki olyan biztos az igazában, hogy nem tűr ellentmondást. Ha ez az ember egy béna szobrász, akkor paranoiásnak nevezzük. Ha viszont főorvos az illető, akkor vérprofinak." - mondja Ken Harrison szobrász, aki egy autóbaleset következtében megbénul, és úgy dönt, nem akar munka, szerelem és cél nélkül tovább élni. Harcba száll az élete és halála fölötti rendelkezés jogáért. Küzdelme az élet szeretetét ébreszti fel bennünk, újra érezzük: élni jó - még akkor is, ha Ken Harrison hozzáteszi: nem minden áron.
A darab:ZSENIÁLIS.:-)
A díszlet:REMEK.:-D
A színészek alakítása:FANTASZTIKUS.:-)
A történet:IGAZI KINCS.:-D
10/100(10-bõl 100 pont).:-)
Megnézésere:ALKALMAS és KÖTELEZÕ.:-D
(-::-D
A darab:ZSENIÁLIS.:-)
A díszlet:REMEK.:-D
A színészek alakítása:FANTASZTIKUS.:-)
A történet:IGAZI KINCS.:-D
10/100(10-bõl 100 pont).:-)
Megnézésere:ALKALMAS és KÖTELEZÕ.:-D
(-::-D
A díszlet: 10/10. A darabtól többet vártam. Rudolf Péter hozta a formáját, bár a szájába adott idióta szóviccek erõltetettek voltak. Egy poén volt csak az elõadás alatt, ami igazából tetszett.
--- spoiler ---
Poén: Ha nem vagy benne biztos, hogy altatóra van szükséged, aludj rá egyet! :)
--- spoiler vége ---
hát nem tudom. Tegnap láttam a darabot. Elöljáróban annyit, hogy általában nem klasszikus darabokat nézek, hanem "elvetemültebbeket", undergroundabb dolgokat. Ez azért persze neme gészen így van, mert minden kinövi magát, de mostanában például ilyeneket láttam hogy (Kockavetõ, A jég, Bohémélet, Szörprájzparti, Halálkemény, stb), valójában csak a feleségem miatt vettem meg (látatlanban) a jegyet, aki kedveli Rudolf Pé játékát. Nekem is megnyerõ, fõként, amióta hallottam tõle a Boris Vian "Tajtékos napok"-ját hangos könyvben. De ha õ nincs, ez a darab bizony egy nagy rakás lópikula. A szöveg jól meg van írva,és Rudolf Péter valamint kedves felesége kimagasló játékán kívül szinte minden más sablon és unalom. A (Volt) vidám színpadra mentem, mégis itt röhögtem a legkevesebbet - ppersze ez egy nem olyan darab, de az elején azért volt humor rendesen, ami aztán elfáradt végül. Nyertes Zsuzsa úgy beszélt, mintha be lett volna durranva a bal alsó fogsora végi (lehet így is volt, akkor bocsánat és persze tisztelet, hogy betegen is játszik), Hill ügyvéd valamint a független korház képviselõnõje rendben volt, de a többiek??? Ennél eddig csak színvonalasabbat láttam. A fõorvos gyakran meg sem várta az elõzõ színész mondata végét, már elkezdte az övét. Sok helyen bizonytalanságot éreztem, és az egész produkció komlett lapos volt, csak a Rudolf Péter játéka miatt nem mentem haza a szünetben, kíváncsi voltam, meg tudja-e menteni a darabot, de a második résznél sikerült neki, fõleg az utolsó negyed óra volt rendben.
Olyan ez, mint a zenében. Pár ezren megveszik a legújabb poplemezt, amin ismert elõadó énekel, aki népszerû ---pár százan megveszik a rétegzenét játszó underground banda lemezét, akiket alig ismernek. Ez utóbbiak mégis eredetibb dolgot adnak. Szóval a Centrál folyosóin kifüggesztett színészek jó nagy része igen ismert arc, mégis azt hiszem túl vannak értékelve. Összességében csalódtam, és jobb lesz visszatérnem a szokásos módszeremhez, vagyis nem járok klasszikus értelemben vett darabokra. szorri
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások