A Maradjunk annyiban című darabomat egy 26 éve az utcán élő hölgy élettörténetéből írtam. Ebben a monodrámában természetesen a 60-as évektől kezdve beszélek az intézetbe tett gyermekek sorsáról illetve a rendszerváltás eredményezte szegénység, hajléktalanság terjedéséről és persze egy csodálatosan erős asszonyról.

Célom megvalósult, a nézők erőt merítenek Lakatosné Jutka életigenléséből.

A monodrámába persze beleírtam az általam megtapasztalt öt napos hajléktalanságom, utcán töltött időm történeteit. Többek között, ahogy átnéztek rajtam az emberek, ahogy egyik nap sem jutottam be a női hajléktalan szállóra.

Az előadást viszem iskolákba, vidéki színházakba. Budapesten a Hatszín Teátrumban játszom. A 1,5 órás történet után bemutatom azt a nőt, aki a hallottakat végig élte. Nem hisznek a szemüknek a gyakorta síró nézők. Utána Jutkát kérdezhetik, a hajléktalansággal nehezen kezdő emberek és akár támadhatják is kérdéseikkel. Jutka mindenre csodásan megfelel.

Tavalyi előadásaimból mindig egy alapítványt támogattam.Ebben az évben a Bike Maffia -ők kerékpárral szállítanak ételt utcán élőknek-mindig jelen van és árulják a hajléktalanok által elkészített fotókból álló éves naptárt.A tavalyi évben egy érzékennyé vált nézővel összegyűjtöttünk egy mobilházra való pénzt.-2 millió Ft-ot. Idén tavasszal fogják telepíteni a házat, s egy hajléktalan család kap benne otthont. Feladatomnak érzem, hogy hasonló akciókat megtegyek, s ezzel is érzékenyítsem az embereket.

A darabot épp ma fordították le, s küldték el a londoni Park Avenue Színháznak. Nagyon szeretném kint is bemutatni. Az előadással célom erőt adni mindazoknak , akik a hétköznapokban, bár meleg otthonban élnek, mégis panaszkodnak, s nem találják az élet örömeit. Az előadás képességet ad az életigenlésre.