1996 nyarán alapította meg a Józsefvárosi Önkormányzat és a Csányi János vezette csapat a Bárka Színházat. A társulat részben a Csányi által rendezett, legendás Szentivánéji álom alkotóira (Udvaros Dorottya, Mucsi Zoltán, Scherer Péter, Kaszás Gergő, Tóth József, Murányi Tünde, Széles László, Vasvári Emese, Lovass Ágnes...), részben a hozzájuk csatlakozó alkotókra épült (Tasnádi István, Kárpáti Péter, Bérczes László, Cseh Tamás, Vidovszky György, Szikszai Rémusz, Gazsó György, Spolarics Andrea, Tölli Judit, Matuz János, és sorolhatjuk...). Fontos és izgalmas műhely formálódott itt, jelentős rendezők, színészek, színházi alkotók fordultak meg benne, válságok és változások közepette, de mégiscsak született és működött egy színházi műhely. Csányit Alföldi váltotta, Alföldit Seress, a Bárka Színház 2015 nyarán megszűnt. Felemelő és szomorú történet.

A Bárka az Ördögkatlan születésében is fontos szerepet játszott, magától értetődő tehát, hogy a 20. (nem létező) születésnapot sem felejti el a fesztivál. A 9. Ördögkatlanon "Húsz éves lenne..." címmel sokszínű programot szerveznek (kiállítás, beszélgetés, utcaszínház, gyerekfoglalkozások...), ennek része egy a helyszínen születő ősbemutató, a "Majdnem 20", melynek nyílt próbái az Ördögkatlanban, bemutatója pedig 2016 őszén a Jurányi Inkubátorházban lesz. A "megemlékezés" lényege nem a nosztalgiázás, hanem a teremtő gondolkodás, a cselekvő akarat. A Bárka megidézésének célja arra fókuszál, hogyan lehet / lehet-e ma Magyarországon színházat létrehozni, kultúrát folytatni és teremteni.

A Bárka létrehozásakor az egyik alapelv a Shakespeare-i, Moliere-i idők színházi alapvetése volt: a mű szövege és maga az előadás együtt születik, azaz az alkotás részfeladatai összefonódnak, egymást befolyásolva úgymond egymást ihletik. Az író (Tasnádi István), a rendező (Vidovszky György) és a színészek leköltöznek Nagyharsányba, az egyik Ördögkatlan-faluba, és egy kanavász alapján elkezdik az improvizációkra, egyáltalán a színészi aktivitásra épülő közös munkát. Darab és előadás egyszerre születik meg, azaz az augusztus 3-i első előadás egyben egy új magyar dráma születésének pillanata is lesz. Ennek a látszólag nulláról induló alkotó folyamatnak valójában nagyon sűrű és gazdag előzménye van, és ez maga a Bárka. Tasnádi István a Bárka alapító tagja, Vidovszky György hamar csatlakozott a színházhoz, hozta magával középiskolás tanítványait, velük alkotta meg előbb A Pál utcai fiúkat, majd A Legyek Urát. Ezekben már feltűntek olyan színészek (Blahó Gergő, Dér Zsolt, Egri Bálint, Szatory Dávid, Mohai Tamás, Farkas Dénes...), akik 2016 nyarán résztvevői lesznek a Majdnem 20-projektnek. Ezután egyre másra születtek Tasnádi és Vidovszky közös előadásai: East Balkán, A harmadik hullám, Cyber Cirano, Kettős játék?

A Bárka válságának kezdetén (2011-2012 körül) ez a közösség természetesen széthullott (ennek természetesen az is oka volt, hogy a fiatalok általában a Színművészeti Egyetem elvégzése után más színházakhoz kerültek), ezért lesz különösen izgalmas a 2016-os találkozás.

A történet megidézi a Bárkát: "Ebben a teljesen valószerűtlen utópiában egy csapat fiatal elbarikádozza magát a bezárásra ítélt Bárka Színházba, és nem hajlandó elhúzni onnan, nem használ sem jó szó, sem fenyegetés. A patthelyzetet az Új Fenntartó (Közszolgálati Egyetem) végül egy nagyvonalú ajánlattal kívánja feloldani: maradhatnak a fiatalok, ha hajlandóak átképeztetni magukat közszolgának. Megérkezik a Kiképző, és elkezdődik a kemény munka, melynek során ezek a romkocsmában merengő, elkényeztetett, idealista művészpalánták a mai kor elvárásainak megfelelően életre nevelődnek. Vagy nem. A kiképzés során jelenetek idézünk meg/fel a Bárka elmúlt (majdnem) két évtizedének legendás előadásaiból, például a Don Quijote reprízből, amiben Kriston elbarikádozza magát a bezárásra ítélt könyvtárba...- ez ez lett volna a Bárka első bemutatója; de a Legyek ura, Iskola a határon etűdök is lesznek..." (Tasnádi István)

A(z) Majdnem Színház előadása