„A Macskajáték meséjét énelőttem már több ezren elmesélték. A darab arról szól, hogy két ember szereti egymást, de akadályok lépnek föl, s a csábító harmadik minden női varázsát latba vetve magához láncolja a férfit, s a boldog pár oltár elé lép...” (Örkény István)

A szerelem, vágy, féltékenység, az ebből fakadó játszmák, szorongások, a beteljesülésről szőtt álmok, vagy az érzéssel járó extázis nem csupán az ifjúság kiváltsága. Az egyszerre szívszorító és mulatságos tragikomédiában két, egymástól távol élő nővér, az egykor szépségükről elhíresült Szkalla-lányok sokszínű, sokféle dinamikájú küzdelmét látjuk az idő múlásával, a méltósággal viselt öregedésért, a külvilág figyelméért, az emberi kapcsolatok megtartásáért. Történetük groteszk és melankolikus pillanatokból, telefonbeszélgetésekből, levelekből, álmokból és emlékekből bontakozik ki. A disztingvált, kifinomult Giza München mellett, irigylésre méltó jómódban és nyugalomban él, viszont kerekesszékhez kötve. Özvegy húga, a szabadszájú, nyersebb modorú Erzsi Pesten „küzdi meg” átlagos napjait, perlekedik mindennel és mindenkivel, s lankadatlanul, szalagos fánkok és heves szitkok közepette imádja ifjúkora szerelmét, Csermlényi Viktor operaénekest. Egy nap felbukkan rég nem látott barátnője, Paula…

Örkény egyik legismertebb színpadi remekét, mely egyben a színésznők igazi jutalomfeladata is, Verebes István rendezi.

A(z) Móricz Zsigmond Színház előadása