Ennek a darabnak már a címe is ámítás - Liliomfit nem is Liliomfinak hívják, sőt, másképp. De ezzel nincs egyedül: itt senki sem az, aki, és semmi nem az, ami. Még a hazugság sem igazi hazugság, hiszen színészek hazudnak, márpedig azoknak rendes ember szavát sem hiszi amúgy sem. Az efféle helyzetekből a való életben cifra kis bonyodalmak szoktak adódni - és nincs ez másképpen ebben a népszínműben sem, ahol senki sem az, aki, viszont minden ajtó fülekkel van kitapétázva, és minden fillér kölcsönben van - a különbség talán egyedül annyi, hogy itt végül minden és mindenki a helyére kerül, a szerelmesek egymáséi lesznek, a hoppon maradtak megtanulják hazájuknak tekinteni a hoppot, a pénz pedig - és talán mégiscsak ez a legfontosabb - a családban marad.
A sokat játszott klasszikus darab erõsen modernizált felfogásban kerül tálalásra. Annyira korszerû , ötletgazdag és poénokra kihegyezett, hogy a történet el is veszik benne. Csak az nézze meg, aki rendes elõadásból már ismeri a történetet, mert aki nem tudja, hogy ki kicsoda, az ebbõl az elõadásból garantáltan nem is fogja megérteni.
LILIOMFI---ifj.Vidnyánszky Attila---Budaörsi Latinovits Színház
A színfalak közt, szûk gyilokjáró a bemenet, de délceg komédiások, szépreményû színész-kisasszonyok fogadnak. A keresztkifutó megduplázza a grotowski-s színtér lehetõségeit, az összes irányból pompásak a látásviszonyok. Körben kisablakos falak, van egy kis színpad is, az ellenoldalon máris Spolarics Andrea Kamilla vénkisasszonya pipiskedik, míg a magát nagyon sokra tartó "bárki" professzor: Ilyés Róbert, nevelt lánya kezére kacsint. Megfoghatatlan feszültség izzik a légben, indokolt a hatalmas várakozás, az ifj. Vidnyánszky Attila - Vecsei H. Miklós szerzõpáros, az Athéni Timon újraalkotásával, már bizonyította kivételes képességeit. Szigligeti Edébõl nem sok maradt, legfeljebb a figurák és az alapsztori, minden
szó friss és eredeti, záporoznak a poénok és a szellemes kiszólások.
Mert ez már szinte "színház a színház színházában", tetézve az ifjú pályakezdõk önironikus megjegyzéseivel. Kicsit belejátszik a reformkori nyelvezet, de sokkal inkább a tizennyolcadik század negyvenes éveinek lánglelkû hevülete. Hiszen a komédiások között ott settenkedhet egy Jókai, egy Petõfi, de még egy Arany is...
Kovács Adrián dalait zengve berobban a trupp, Mariska gyámlány szerelmére a teátrista Liliomfi, a romeós líraiságú Szabó Sebestyén László áhítozik, az arasznyi ajtóhoz leselkedni óvatosságból Szellemfi segédteátristát küldi. Az /far/pofátlanul veri vissza az epekedõ szomszédasszony közeledését, míg az igazi szerelmespár shakespeare-i szövegekkel közelít egymáshoz. ifj. Vidnyánszky Attila rendezését a fékezhetetlen lendület jellemzi, ennek
ellenére a legkisebb szituáció is gondosan kimunkált, az ötlet-cunami nem mossa el a pontosan komponált szerkezetet. Egy pillanatra sem ül le a káprázatos iram, az együttes tuttiban és egyénileg egyaránt kitûnõen mozog.
Böröndi Bence egy szál izom-trikóban vezeti fel permanens pantomimmel aláfestett monológját, melyben vitathatatlan logikával vezeti le a borvirágos orr és a szerelmi vonzerõ dialektikus összefüggéseit. A kalandvágy Kiss Andreá-ban is megerõsíti az elhatározást: "Én teátrista leszek!" Belepistultunk a tengernyi örömbe, hasizmaink is belesajdultak, de ím, itt a szünet, csak egy percre ugrunk ki, mert a színpadra csábosan hegedülõ cigányzenekar masírozik be. Dóra Béla fergeteges nótázással kapcsolódik be a közjátékba, a színtér pedig Kányai fogadós kurta kocsmájává alakul. Lánya neki is van, Erzsi, akit Gyuri pincér szemelt ki magának. Párjeleneteikben Rujder Vivien és Figeczky Bence a színjátszás magasiskoláját mutatja be. A fiú gyõzködik, gesztikulál, vagy csak keményen szembenéz, a lány ámul, repes, de akkor is töretlenül hiteles, ha csak áll és ellentart, - bámulatos, amit ez a két nagyszerû színinövendék produkál.
Megérkezik Pestrõl Schwartz Adolfka, gráciõz németséggel, kifinomult eleganciával hozza jegyajándokát, a "spét"-szelencét, melynek jelentését nem egészen értjük, de hatalmasakat hahotázunk az elképedt reakciókon. Vecsei H. Miklós hiába bizonygatja, hogy biz' õ a pesti fogadós fia, a leleményes Liliomfi már eljátszotta a szerepét, a konfliktus hamleti tömeghalálba torkollik. Elhull Gyöngyösi Zoltán dús mimikájú derék fogadósa is, brutális hasából konyhamûvészeti arzenálja kerül elõ, /zseb/metszõ-késtõl a filigrán habverõig.
De ennyi kicsapongó vidámság közben megfogalmazódik a legfrissebb színész-generáció teátrumi kiáltványa is. Adni akarunk Nektek, jókedvet és tanulságot, drámát és komédiát, minden energiánkat beletesszük, nem kíméljük magunkat, - "csak hagyjatok játszani!"
Aki új erõt, új színházat akar látni, egy bõdületes szuggesztivitású új csapatot, annak iziben a Budaörsi Latinovits Színház-ba kell jönnie!
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások