A darab egy magányos üzletember egy "esős" napját meséli el - méghozzá a születésnapját, mikor visszagondol és képzeletében felidézi eddigi nőkhöz fűzött kapcsolatait, mintegy számot vet eddigi magánéletével.
Volt kedvesei mind egytől egyig színre is kerülnek - de mivel minden jelenet az ő fejében -visszaemlékezve, álomszerűen- jelenik meg, ez teret ad a szabad játékosságra és különleges színészi előadásmódra, melytől a produkció igazán szórakoztatóvá válik.
A darab különleges hangulatát emellett még a zenei és táncos betétek is meghatározzák.
Írójának, Fersennek - aki félig olasz, félig norvég származású - ez a darabja jó példa arra, hogy azonos irodalmi alapanyagnak milyen sokféle előadása képzelhető el, vagyis milyen sokféle olvasata lehet. A darab stílusa keveredik az északi irodalmakra jellemző homályos szürrealizmus, a múlt és a félig kimondott dolgok jelenben is meghatározó szerepe - a mediterrán temperamentummal és szenvedélyességgel.
A darab bővelkedik szimbólumokban. Az előadás pedig úgy alakul ki, hogy a rendező a tánc és a zene eszközével "lefordítja" ezeket a jeleket:
Esők, ernyők, különféle váratlanul felbukkanó figurák, denevérek, tündérek, békák, algák...
Szenvedélyek, hangulatok, lelkiállapotok.
A koreográfust ez a fajta sokszínűség, a darabban rejlő rengeteg variációs lehetőség ihlette meg a rendezésre.
A(z) Thália Színház előadása
Hozzászólások