Sajnálattal remélem, miszerint ennek ellenére értesítem, hogy hidegzuhanyként ért a liftben a döntésem, de kérlek, értsd meg: nagyon nehéz helyzetben volt a zsűri a zsűri döntése alapján, a szöveg persze nem jó, de reménykeltő, lezártnak tekintem, nem téged, nem nyert, nem tudunk, nem jutottál, nem tudok beszélni, nem tudom, mit akarok. Sokat gondolok rád, és további töretlen alkotókedvet kívánok.

Egy kicsit túl lelkes nyelvtanár az órája anyagát egy gazdag visszautasító-levél gyűjtésből meríti. A szakmai levelek keverednek a magánéletivel, a valóság a fikcióval. A nemet mondás különböző módjait vonultatja fel, több ízben visszautasítja a közönséget, felidézi a legkellemetlenebb párkapcsolati kudarcokat. Miért nem én én én én én? Vagy miért nem te te te te te? Vagy igazából nem is róla van szó?

“Nem kevésbé bátor Kozma Zsófi Rebeka Present Imperfect című előadása: a (munkahelyi, baráti vagy párkapcsolati) visszautasítás témája köré felépített kétnyelvű gyorstalpaló „kurzus” nem elsősorban személyessége miatt érdekes, hanem felszabadító nyitottsága miatt. Ez a nyitottság azonnal fel is számolja az egészlegesség elvét: semmi sem hibátlan, semmi sem végleges, a kudarcokból pedig aztán végképp nem fogunk kifogyni (sem a sajátunkból, sem azokból, amelyeket mások kívánnak ránk hárítani). Az előadás laza szerkezete bármikor bármilyen irányba bővíthető (és bátran bővítendő) – talán a legrugalmasabb és a közönséget leginkább megmozgató anyag a Tokio Sunrise felhozatalából. És hát egy dolog talán mégiscsak végleges: önnön védtelenségünk.”

Alkotó-előadó: Kozma Zsófia Rebeka
Fény: Szász Antal
Hang: Mózes Zoltán
Mentorok: Szabó Veronika, Hód Adrienn, Hudi László, Goda Gábor, Czirák Ádám

A(z) Freeszfe Egyesület előadása