Nonverbális fizikai bábszínház.

Egy légzőgyakorlat során ébredtem rá, hogy egész életünk során folyamatosan szexuális kapcsolatot
létesítünk a levegővel. A levegő belégzéskor belénk hatol, majd a kilégzésnél távozik. Ebben az
együttlétben mi, emberek töltjük be a passzív, befogadói szerepet és a levegő az aktív, cselekvő fél.
Más szemszögből viszont éppen a levegő tekinthető passzívnak, hiszen csak leköveti a tüdő
mozgását. A levegő ki van szolgáltatva a tüdő munkájának, ahogy a tüdő is folyamatos függésben van
a levegőtől: annak hiányában végleg leáll. Éppen ezért nehéz meghatározni, hogy ebben a
kapcsolatban ki az „aktívabb” fél. A behatolásban vagy a behatolást lehetővé tevő megnyílásban
vagyunk kiszolgáltatottabbak?
Az előadás azt vizsgálja, hogyan befolyásolják a tradicionális férfi-női szerepek egy párkapcsolat
dinamikáját. Mennyire predesztinálják a kapcsolati erőviszonyokat a társadalom által elvárt,
hagyományos szerepkörök? Elkerülhetetlen a dominanciabeli különbség, vagy képesek vagyunk
egyenrangú partnerekként együtt létezni? Az előadás a heteronormatív szerepek és minták jelenlétét
két férfi kapcsolatán keresztül mutatja be, akik látszólag függetlenek a nemi szerepek által kirajzolt
hierarchiától, mégis nehezen tudnak szabadulni tőle. Mindezt a kortárstánc és a bábszínház
kettőséből született új forma, a fizikai bábszínház nyelvén.

Látvány/Stage world: Kárpáti Panna