Mindezen ismérveiket az öregek otthonában tárják elibénk, ott, ahol a szerelem szokatlan, a cinkos évődés már "okafogyott" és ott, ahol és ahová mi nagylelkű utódok elrökkentjük Őket, hogy legyen helyünk, nekünk fiatalabbaknak gyűlölködni, marakodni és csalni, lopni, hazudni és mocskolódni.
A pazar szerző, D.L. Coburn és Vajda Miklós nem kevésbé pazar magyarításával így koppint az orrunkra. És miközben könnyesre nevetjük magunkat, talán egy-egy igazi könnycsepp is megjelenik a szemünkben, azzal az elhatározással, hogy mi különb módon fogjuk ápolni a szülő-gyermek kapcsolatot...
Ezért szóljon a harang Fonsiaért és Wellerért, és érettünk, akik útban vagyunk a gyermekeinknek és útban vagyunk az Öregek Otthona felé.
A(z) Szegedi Nemzeti Színház előadása
Hozzászólások