Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij 1821. november 11-én született Moszkvában, és csak hittük, hogy 1881 februárjában halt meg kedvenc városában, Pétervárott. Dosztojevszkij egy szép napon megunta a szegénységet, a nyomort, a kritikusokat, a szerencsejáték-függőség bilincseit, az alkotás terhét, és búcsút vett feleségétől, a jó Anna Grigorjevnától, és úgy tett, mint aki jobb létre szenderült. Azóta fölröppent pár kósza hír a társalgási lapokban furcsa szemtanúkról, akik látták a híres orosz írót.

N.N. felcsernő szavai alapján 1905-ben a pétervári Csernisev hídnál járt. 1912-ben R.R. bárónő lakásán egy spiritiszta szeánszon tette tiszteletét. Legközelebb az 50-es évek elején látta Sztálin tolmácsának felesége, akit Dosztojevszkij állítólag arra utasított, hogy fojtsa vízbe gyermekét. 2012
tavaszán bukkant föl legutóbb, a Blaha Lujza téri 4-6-os megállóban, ahol épp a BKV ellenőrök próbálták megbüntetni az öreg orosz bliccelőt. Ekkor fiatal színészek vették védelmükbe a furcsán
ismerős öregurat, aki a szemtanúk szerint nagyon rossz állapotban volt.  

Az aggódó színészek ezután kórházba vitték Dosztojevszkijt. Egy tapasztalt pszichiáter vette kezelésbe, aki eltiltotta a játékgépektől, és azt javasolta, terápiás jelleggel kezdjen el újra írni, valami
különlegeset, valami mást, mint a régi művei. Azóta a gyógyult szerző hálából adaptálta a színészeknek Karamazov testvérek című, utolsó nagyregényét…

Utazol egy körülbelül negyvenötezer pudos villamoson. Futnak alattad a verszták. Csak bámulsz ki
bután a fejedből, nézed a nyírfák táncát a végtelen sztyeppén. A Blahán fölszáll az ördög. Olyan
másfél rőf. Jön és néz. És tudod, hogy megfog. Mert nincs jegyed. Egy pópával is megtörtént ez.
Aztán elment, és nem találták. De végül megtalálták. Így jár az, aki nem halt meg, de még él.
F.M Dosztojevszkij regénye alapján írta: Faragó Zsuzsa, Laboda Kornél és az előadásban játszó
színészek

A(z) FÜGE Produkció és MU Színház előadása