Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Júlia és a hadnagya

előadás, magyar, 2010.

Értékelés:

4 szavazatból

Szerinted?

1 hozzászólás

Megremegek, ha a szobába lépsz, úgy vágyom utánad, aztán rámnézel, és azt mondom, elhagylak mégis; aztán meg elszorul a szívem, és sírok miattunk egész éjjel. Terhes vagyok. Gyereket szülök neked, pedig te gonosz lettél. Félek. Megérsz te ennyit?

A(z) Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) előadása

Teljes leírás

Bemutató időpontja:

2010. február 20., Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE)

Stáblista

Szereplők

Orosz Ákos

Tenki Réka

Petrik Andrea

Dankó István

Mohai Tamás

Herczeg Tamás

Dankó István

Ivanics Tamás

Dankó István

Alkotók

író: Németh Ákos
osztályvezető tanár: Babarczy László
rendező: Laboda Kornél
díszlet: Lisztopád Krisztina
jelmez: Lisztopád Krisztina
zene: Szakál László Zombola Péter
koreográfus: Pataky Klára
dramaturg: Balassa Eszter

Hozzászólások

7/10

FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál----------- www.toptipp.hu ---------------------- JÚLIA ÉS A HADNAGYA-------------------- Laboda Kornél ------------------ Ódry Színpad Amilyen esetlen a cím, olyan a darab is, - de ne vesztegessünk erre szót, a kérdés az, mit sikerült a mérsékelt értékû textusból a végzõs rendezõnek kihozni. Markánsan indít: a mulató tulajdonosa, Herczegh Tamás megszemélyesítésében, gyengéd slágerrel andalít, majd az egész társulat táncra perdül Pataky Klári energikus koreográfiájára: perceken belül feldobott hangulatban várjuk a történet kibontakozását. A nyomott házastársi fészek és a frivol munkahely között õrlõdõ feleség hálátlan szerepében Tenki Réka jobb sorsra érdemes sugárzó egyénisége tûnik ki, hadnagya, az elején még kisfiús Orosz Ákos azonnal elnyeri szimpátiánkat. Jól funkcionál Lisztopád Krisztina díszlete, díjnyertes ötlet a hitvesi ágy rácsozatának rúdtáncra való hasznosítása... Ivanics Tamás meggyõzõen lényegül át lokál-lánnyá, Mohai Tamás ugrifüles pincére a szórakozóhely gyengébbik nemét erõsíti. A rendezõ Laboda Kornél akkurátusan kézben tartja a darabot, ügyesen tagolja, idõnként frappáns paródiába hajló énekszámokkal, a tempót is arányos mértéktartással kezeli. Szereposztása az elmúlt évek legerõsebb színmûvészetis egyéniségeit vonultatja fel, vizsgaelõdáson túlmutató rangot adva produkciójának. Petrik Andrea a "romlott, félvilági nõ" sablonjából kilépve, az önfejû, önsorsrontó, ám szuggesztíven öntörvényû egyéniség jellemképét rajzolja meg, amely ha nem is követendõ példa, de legalább ellenpólusa Júlia, szinte mazochisztikus alávetettségének. Dankó István eggyel több szerepet játszik a kelleténél, a fondorlelkû jóbarát és a fafejû ezredes mellett nem kellett volna a titkos imádó figuráját is rákényszeríteni, amely egyébként, a villámöltözések miatt, csak nevetséges bohócruhában sikeredhetett /félre/. Ezredesi nagymonológjában azonban, mesterien visszatartott fokozással építve fel kitörését, példás deklamációval hitelesíti az extrém egyéniséget. A legnehezebb szerep Orosz Ákos-é, együttérzésünk fokozatosan gyöngül, ahogy egyre durvább, egyre közönségesebb reakciókkal próbálja a sorscsapásokat hárítani. Posztfeudális, parlagi mácsóvá aljasodik, aki korántsem végzetes helyzetét a leggyengébb ellenállás irányában torolja meg. Nem mondhatunk nagyobb dicséretet: átütõ erejû játékkal, sikerül totálisan megutáltania ezt a katonaruhába bújt férget. Az idén végzõs rendezõ-hallgatók bemutatkozása, ezzel a vizsgaelõadással bíztatóan kezdõdött, Laboda Kornél szép munkája után, fokozott érdeklõdéssel várjuk az évfolyam többi reménységét.

Válasz