Szenzációs!

csak azt tehetem hozzá, hogy

Petuski nincs is olyan messze

A Stúdió K új elõadása, a Hû, de messze van Petuski, fõleg, ha el sem érünk oda, mert állandó körforgásban piálunk válogatás nélkül minden kezünk ügyébe esõ szeszesitalt, sõt eszement koktélokat kotyvasztunk, amelyeket a segítõkész, de segíteni nem tudó angyalok is elõszeretettel öntenek le a torkukon, egyszerûen elementáris. Tamási Zoltán olyan fergetegesen ritmusos elõadást alkotott Venyegyikt Jerofejef két mûvébõl, amit ritkán látni. Alkotott: õ írta, rendezte, a díszletet kitalálta, sõt felépítette, a jelmezeket kiötölte, két megbízható és kitûnõ színésznõt választott partnerének, és eljátssza a fõszerepet. Steven Berkoffnyi feladat. És megoldatott. Jutalom játéknak is felfogható, amivel önmagát köszönti a részeg Venyicska, Szovjetunió legmûveltebb alkoholista segédmunkásának szerepében. A kezdés elképesztõ és humoros, felemeli egy rettentõ magas szintre az elõadást és a három színész (Homonnai Katalin, Kakasy Dóra, Tamási Zoltán) nem engedi leesni egy pillanatra sem ezt a ösztönösen kialakult színvonalat. Venyicska hiába akar eljutni valahova, a Kreml elé, vagy Petuski városkába duci arcú kisfiához, soha nem ér oda, mert más út van elé kitûzve. Az övé a vesztesek útja, állandó piál, mert élete semmit nem ér, viszont nem panaszkodik, nem vádaskodik, nem okol senkit és semmit, csak akkor keseredik el kicsinyt, ha nem szolgának ki neki vermutot. Állandó örömmámorban iszik, nem érti, hogyan és miért vetõdik fel a halál gondolata az angyalok agyában. Õ nem beteg, egészséges, mint a makk, csak sajnos nem tud az italnak ellenállni, és nem is akar. Õ piálva építené a kommunizmust. Részeget alakítani színpadon 30 másodpercig is nehéz, Tamási Zoltán 1 órán keresztül hiteti el velünk, hogy magánkívül van. A befejezés elõtti percekben, mintha túl savas bort ittam volna, elkezdett égni a gyomrom. Petuski itt van az ajtónk elõtt.

HÛ, DE MESSZE VAN PETUSKI! Tamási Zoltán Stúdió K
"Néhány perccel tíz elõtt ott reszkettem az Édesség-bolt elõtt, õrjöngve várva a nyitást és
az elsõ csoki-belövést. Korfu, Melódia, Tibi és NagyMogyorós..., Túró Rudiból 5-6, Kettes
nápolyiból, Csokis Parányból fél kiló volt a napi betevõ. Régen lejöttem már az Anyagról,
de még olvasmányaimban is kerülöm Hemingway-t és a Nyakánkság Kocsmái elõtt szemle-
sütve surranok el..." - vall függõségérõl az ElepHánt-lételõd. - Van hát fogalmunk a szenve-
délybetegségrõl, az alkohol vonatkozásában ismereteinket azonban csak közvetve szerez-
tük, a film /Férfiszenvedély 1935/ és az irodalom /Hajnóczy/ klasszisaitól. Míg az utóbbi in-
kább szánandóan tragikusan, Venyegyikt Jerofejev gyengéd humorral, globális fantáziával
ábrázolja hõse, azaz saját maga stációit. Máté Gábor többórás hangjátéka Balkay Géza Ve-
nyicskáját õrzi az örökkévalóságnak, a JAK-füzetek vékonyka Moszkva-Petuski-ja féltve õr-
zött kincse az utolsó igazán könyvolvasó generációnak. Tamási Zoltán csalhatatlan érzék-
kel dramatizálta a kisregényt, merített hozzá a Gothár Péter által rendezett, ritka évjára-
tú színháztörténeti aszúborrá nemesedett Walpurgis éjbõl is. Leleményes a játéktér a va-
riábilis padokkal és az eldõlésgátolt palackokkal, amelyek a poétikus fináléban a Kreml fé-
nyeit is reprezentálják. Az eltanácsolt egyetemista és kirúgott kábelfektetõ üvegágyban
ébred és koporsójára göröngyök helyett alkoholos göngyöleg hull. A fõszereplõ sikerrel
rel kerüli el a részeg-ábrázolás csábító sztereotípiáit,a kiszolgáltatott esettséget fizikailag
bámulatos gesztus-kombinációkkal, színészileg a teljes lelki azonosulás szuggesztív intenzi-
tásával jeleníti meg. Nem dülöngél, nem esik orra, testtartása, hangja mégis a kiszámítha-
tatlan bizonytalanságot fejezi ki, a tudatvesztés tucatnyi állomását járja végig, a vakmerõ
asszociációk és veszélyes hallucinációk egyre sötétebb bugyrait tárva fel. Bár a koktélok
regiszterébõl fájó szívvel hiányoljuk a "Komszomolka Könnye" és a szûzdohány-levélen ér-
lelt "Csecsen-Ingus Ádáz " mirákulumokat, a "Szuka Bele" nyíltszíni kikeverése és "lassú kor-
tyokban" történõ elfogyasztása mámoros kárpótlást jelent. Két õrangyala, Kakassy Dóra
és Homonnai Katalin mitikus metamorfózisok bravúros kettõseivel követi útján. Kõszívû
pincérnõk, egykedvû útitársak, szeszkazán kábelfektetõk, a munkásszállás egyesült prole-
tárjai, - de a haladó értelmiséget is frappánsan ábrázolják: a korrupt kalauz, a kemény fõ-
nök, az enervált kórházi személyzet tökéletes kórképét rajzolják meg villanásnyi portrék-
ban. Tamási Zoltán ezerszínû alakításában szuggesztíven adja vissza az élõbeszéd nyílt és
a színészi alakformálás közvetítette belsõ történések fedett közléseit. Naturális és érzéke-
nyen stilizált párhuzamosan, zsigerien vegetatív, roncsolt tudatával is hiperintelligensen
személyes. Megtalálta íróját, megalkotta drámáját, Venyicska legendás figurájában megte-
teremtette kisajátíthatatlan mitologikus hõsét.
A darab megtekintése elõtt, avagy után, forgassuk azért a Sajó László-féle Öt és feles-t,
pesskörnyéki vasúti kocsmáink kispályás bédekkerét... Hû, de közeli is az a Petuski!