Ennek magyarázata az új mű meglepő, ismeretlen hangsúlyaiban, a másfajta, Shakespeare-től eltérő, huszonegyedik századi kérdésfeltevéseiben keresendő. A "Hazatérés Dániába" nem egy adaptáció, nem egy mai közép-kelet-európai miliőre alkalmazott Hamlet, hanem egy új, eredeti magyar darab, a hamleti problematika újrafogalmazása és átgondolása korunk érzelmi és szellemi "válaszainak" fényében. Bár norvégok és dánok küzdenek ebben a történetben is, nyilvánvaló, hogy rólunk, rendszerváltáskori magunkról van szó - a mi furcsa, összevarodott viszonyulásunkról - bűnhöz, hatalomhoz, megbocsátáshoz.
Már a kiindulópont is erőteljesen kárpát-medencei valóságunkat idézi: pár év külföldi "ösztöndíj" után hazatér valaki egy teljesen felkavarodott, morálját és tartását vesztett országba, ahol érvényüket vesztették már az erkölcsök "visszatartó" szabályai, ahol a túlélés, a felszínen maradás parancsa minden más értéket maga alá gyűr.
Ebben a "magyar Hamletben" mindenki "dörzsöltebb", tájékozottabb, felvilágosultabb, mint az eredetiben. Tudják, sejtik, és magukban elítélik a gyilkosságot. De nem tesznek semmit, mert minden "elvont" morális tett értelmét vesztette már. És emiatt valamennyien bűnösebbek, mint Shakespeare "ártatlannak" ható hősei.
A(z) Győri Nemzeti Színház előadása
Hozzászólások