Halál Hotel

krimi, 90 perc, magyar, 2015.

Értékelés:

5 szavazatból
Szerinted?

Viccet hallgatni, rajzfilmet nézni vagy egy bohócakrobata bravúrjait figyelni olyan, mint amikor hullámvasúton utazunk. Az első pillanatokban, amikor megindulunk lefelé, mintha csiklandoznának, egyre könnyebbnek érezzük magunkat, egyre inkább kiszabadulunk a fizikai világ, a gravitáció rabságából, egyre boldogabban nevetünk. Amikor kocsijaink felgyorsulnak, amikor már-már tehetetlenül zuhanni kezdünk, amikor már érezzük, hogy kiesünk a világból, akkor nevetésünk egyre inkább átmegy hisztérikus sikoltásba. A következő pillanatban azonban egy elegáns kanyar lelassítja szabadesésünket, és mi diadalmasan és elegánsan visszatérünk mindennapi világunkba: megkönnyebbülten nevetünk.

A(z) Óbudai Társaskör előadása

Bemutató időpontja:

2015. július 15., Óbudai Társaskör

Stáblista

Hozzászólások

kiskiss 2015 júl. 30. - 08:52:47
Érdekes, nekem tetszett. Egyáltalán nem gondolom, hogy a színészek szenvedtek volna. A nézõk lehet, de ez nem az elõadás hibája, hanem a közönségé, aki képtelen lelazulni és felszabadulni. A téma nyilvánvalóan sok embert feszélyez, én azonban mertem jókat nevetni a remek morbid poénokon, de ez valóban nem volt jellemzõ a feszengõ közönségre. Jó az ötlet, jók a karakterek, Õze dadogós alakítása pedig óriási fricska és telitalálat. Szerintem igenis szabad és kell mást is csinálni, mint Shakespeare-t elõadni klasszikus rendezésben.
Legszívesebben megszerezném a szövegkönyvet, hogy ezt a sok poént még egyszer elolvashassam. A magam részérõl gratulálok mindenkinek, aki hozzátett ehhez az elõadáshoz. Az meg, h berepült a színre egy denevér az elõadás közben, hihetetlen, megrendezni nem lehetett volna jobban.
Cs Sz 2015 júl. 26. - 23:18:22
Ez valami borzalom volt... Senki sem olvasta el a darabot, amikor mûsorra tûzték? Szenvedés a nézõknek, szenvedés a színészeknek.
1/10
annabp 2015 júl. 23. - 09:27:42 1/10
Katasztrófa.
Szegény színészeket sajnálom. Az érdekükben könyörgöm, hogy vegyék le a mûsorról a darabot, ne kelljen tovább szenvedniük benne és a végén a megalázóan gyér és halk tapsot átélniük többet.
Az írót és a rendezõt kérem, hogy gondolják át a karrierjüket.
Ha a darabot egy kisváros gimnáziumának közepesen tehetséges társulatának elõadásában látom, akkor jóindulattal üzenném a gyerekeknek, hogy sok-sok gyakorlással lehet belõlük valami. De ezt így ebben a formában színpadra engedni... elképesztõen rossz volt.