Két fura, gurgulázva röhögő figura némi francia akcentussal pocskondiáz egy maroknyi csapatot a ködös albioni tájon meredő vár őrtornyából. A lent állók döbbenten, de nemesi méltósággal hallgatják a szitokáradatot, majd leszállnak a lovukról. A paripák idegességükben egy kicsit toporzékolnak... De várjunk csak! Ló sehol. Két üres fél tököt csapkod össze az egyik szolga a patadobogás hangját tökéletesen imitálva. Gyalog galopp!!! Aztán Arthur és hű vazallusai rémülten fogják menekülőre, mert a várfokról egy hatalmas tehén röpül feléjük fájdalmas bődüléssel.
Eszméletlen abszurd, a merészség netovábbja. Lassan már egy egész nemzedék nevelkedett fel ezen a klasszikus őrületen, az angol humor prominens képviselőinek, a Monty Python-nak eme, talán legismertebb gyöngyszemén. Jöhetett utána bármi: Brian élete, Vaczak szálló, A hal neve Wanda, no, és a többiek, a zseniális utódok, Mr. Bean, a nem zseniálisakról talán ne is beszéljünk... Ők mind, és egy kicsit mi mindannyian, akik szeretünk röhögni, imádjuk a jófajta hülyeséget a színházban, moziban... Mi mindannyian Arthur király köpenyéből bújtunk elő.

A(z) Pesti Színház előadása