Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Gioconda

opera, 4 felvonás, 2019.

+ 15 kép

+ 19 kép

Értékelés:

5 szavazatból

Szerinted?

3 hozzászólás

Ponchielli leghíresebb operája a varázslatos, egyszersmind veszedelmes 17. századi Velencei Köztársaságban repíti a nézőt. A darab főhőse egy utcai énekesnő, Gioconda, azaz a „Vidám”, akinek élete azonban tragikus fordulatot vesz egy érte reménytelenül szerelmes, sátánian gonosz alak intrikái miatt.
Ponchielli és Boito felvonultatja a grand opéra szinte minden lehetséges kellékét: karneváli álarcosbál, szerelmi háromszög, váratlan fordulatok, méreg, boszorkánynak kikiáltott vak asszony, mozgalmas tömegjelenetek – és tánc: az opera legismertebb részlete az Órák tánca című balettbetét.
A francia és olasz nagyoperák stílusában írt művet Anger Ferenc rendezésében mutatja be az Operaház.

A(z) Magyar Állami Operaház előadása

Teljes leírás

Bemutató időpontja:

2019. február 22., Magyar Állami Operaház

Stáblista

Szereplők

Sümegi Eszter

Boross Csilla Kálmándy Mihály

Köleséri Sándor

Wiedemann Bernadett

Alexandru Agache

Boncsér Gergely

Gál Erika

Cser Krisztián

Kőrösi András

Kristofori Ferenc

Alkotók

szöveg: Arrigo Boito
rendező: Anger Ferenc
díszlettervező: Szendrényi Éva
jelmeztervező: Zöldy Z Gergely
koreográfus: Venekei Marianna
karigazgató: Csiki Gábor
karmester: Kesselyák Gergely

Hozzászólások

:-)

Hát ha spoiler, legyen:

***SPOILER***
Gioconda kezében van a méregfiola és egyes nem megbízható :-) vélemények szerint a le-nem-gördülő függöny legördülése után fel is hajtja a halált hozó nedűt...duplacsavar azaz duplán hamisító versio.
***SPOILER VÉGE***

A közönséggel az "én" előadásomon nem észleltem komolyabb gondot. Sajnos nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy a nem comme il faut viselkedő közönség egy része "vatta", akik csak beülni képesek -vagy kénytelenek- aztán már nem tudják, hol is vannak.

Válasz

6/10

Trivia Showtime 2019 márc. 10. - 23:05:57 6/10 Előzmény Edmond Dantes

SPOILER LEHET!
A La Gioconda legdrámaibb jelenete épp az lenne, amikor a szerencsétlen sorsú címszereplő szíven szúrja magát. Ez így kb. olyan volt, mintha a Rómeó és Júlia végén Rómeó ahelyett, hogy meginná a mérget, inkább elmenne bosszút állni a Capulet család tagjain. Úgy is biztos érdekes lenne a történet, de az már nem a Rómeó és Júlia lenne. Mint ahogy ez így már nem a La Gioconda.
Mindazonáltal érdekes és látványos előadás volt, Dantes előttem már említette a részleteket, melyekkel maradéktalanul egyetértek.
Mivel azonban több operát (köztük ezt is) láttam már más európai országokban, meg kell jegyeznem, hogy elkeserítő, ahogy az itthoni közönség viselkedik az előadás alatt. Folyamatos pusmogások, dödögések a közönség soraiban, telefoncsörgés és babrálás, csámcsogás, szürcsölés, papírzörgés, köhögési (már már fuldoklási) rohamok, izzadságszag, stb... Ezek mind nagy mértékben rontották a színházi élményt.
Ponchielli: Gioconda - Erkel Színház, 2019. 03. 10.

Válasz

Itt a vég - énekli Méregáriájában a címszereplő. Hogy én is a végén, az előadás végén kezdjem Ádám záró Tragédia-szavaival: Csak az a vég! – Csak azt tudnám feledni! Sokféle, kísérletező színpadi adaptációt el tudok fogadni, ami operákat-színdarabokat más, "mai" szemszögből vizsgál, közelít meg, értelmez, egyet azonban nem. Egy alkotás cselekményét, különösképpen végkifejletét önkényesen átírni: megengedhetetlen, szigorúan tilos és életveszélyes. Márpedig Ponchielli Giocondájának új produkciójában éppen ez történik. A libretto egyértelműen rendelkezik: "Si trafigge nel cuore col pugnale" angol megfelelője szerint: "She stabs herself in the heart." Azaz Gioconda agyonszúrja magát, Barnaba pedig -ezt már csak magyarul írom- eltűnik az éj sötétjében. A rendező, Almási-Tóth András talán valamiféle isteni (fél)igazságot akart szolgáltatni azzal, hogy a hősnő pisztolyt rántva agyonlövi a főgonoszt, majd a semmibe meredve várja a függöny leereszkedését, ha jól láttam, közben a falról (!) vér folyik alá...Nem, ez nem járja! Eddig a pillanatig nagyjából jó dolgokat látunk, leszámítva talán Alvise értelmezhetetlen bárkás föl-le liftezését a II. felvonásban. Elfogadható, legfeljebb olykor zavaró a színpadi vizesblokk -Velencében járunk elvégre- vagy a szerelmespár nyakába zúduló színpadi eső -megesik az életben is- vagy a Gioconda hősies elhatározását laudáló konfettieső. Egyéb "fun"-ok: törpék, lángoló ember ésatöbbi a látványt hivatottak földobni, aláírom. Sok mindenről -és sok mindennek a hiányáról- meg maga az Erkel Színház lehetetlen színpada tehet: irdatlan széles színpadnyílás, mélység alig. Számomra ez teszi indokolttá a többfunkciós szoba gyakori lifteztetését is a jobboldalon. Nincs más lehetőség bizonyos dolgok, teszem azt egy ravatal elhelyezésére, már ha valami fizikai mozgalmasságot érdekesen akartak vinni a történésbe. Ezért fogadom el Szendrényi Éva díszleteit. Nem kifogásolom Tóth Bori jelmezeit sem, noha a 16. században játszódó cselekményhez képest mintha későbbi kor öltözetei jelennének meg a közreműködőkön. A gyakori vízen járás -Mózes távollétében- így sem kényelmes feladat az erre kárhoztatott énekeseknek, táncosoknak. (Megjegyzem, a videómegosztón látható új brüsszeli Giocondát is el-elárasztották el vízzel.)

Valljuk be: a Gioconda nem kimagasló opera. Minden szólista kap szép munkát: áriák, duettek, nagy finálé a III. felvonás végén...ám az anyag élvezeti értéke vegyes. Más operákra emlékeztetnek bizonyos szituációk, fordulatok, csak jobbára valahogy máshogyan vagy elrajzolva. A vak asszony szimplán kimaradhatna vagy pár szavas "Lucia"-mamával is beérnénk. Ehhez képest fél Velence körülötte forog. Barnaba nem méltó büntetését nyeri el mint egyéb rosszfiúk: Scarpia, Jago, Albiani és a többi, ő megmenekül, legalábbis Boitónál, Ponchiellinél. (Almási-Tóth, mint már írtam, a strasbourgi bíróság helyett felülbírálja a szerzők ítéletét. Büntetést érdemelne ő is.) A szokásjoggal ellentétben mindkét szerelmes -a házasságtörő hitves is- meg- és elmenekül. Gioconda sem makulátlanul ártatlan heroina: még az utolsó jelenetben is reménykedik, hátha mégis halott a konkurens hölgy vagy ha nem, ő akár rásegíthet: "a lagúna víze mély"...

A zenei megvalósítás tetszett. Gyorsan túlesnék a nagy bakin: az általam sokszor tisztelt, szép jövőjű, sőt szép jelenű Boncsér Gergelyre kiosztani Enzot: nettó szereposztási tévedés. A hang tiszta, csengő és megvan a kellő magassága is, de a volumen kevés ebben a zsírosra hangszerelt operában, szükségesen decibelmilliomos kollégák között. Bízom benne, egy következő szériában nem őt fogják Enzóval gyötörni. Vele ellentétben a helyén van Gál Erika Lauraként: mutatós, jól mozog, a hang is pont elég: nem túl sok, nem kevés. A Gioconda-Laura duett remek! Wiedemann Bernadett jól hozza La cieca feldúsított comprimario-szólamát, egykor príma Laura lehetett vagy lehetett volna. Alexandru Agache ismét megcsillogtathatja falrengető, mindent verő baritonját: kár, hogy sátánian szellemes barcaroláját kihúzták. És kár, hogy kicsit statikus, merev az általa megszemélyesített figura, talán a rendező állította így be. Odateszi rendesen magát Cser Krisztián Alvise zord figurájában: szinte az ő áriája és a rákövetkező Laura-Alvise duett fűti fel igazán a hangulatot: dicséret érte! Sümegi Eszterről egyesek előre beárazták: ő nem lehet jó Gioconda és ehhez tartják magukat még mindig. Nem így látom és nem így hallottam: a hang hibátlanul szárnyal, a magasságok biztosak, a mélységei jól szólnak, az alakítás nekem hiteles, kifejező. Életkora itt mit sem számít: indokolttá teszi féltékenységét és azt, hogy Enzo másik nőbe szerelmes. Szőke parókája akár Gioconda önfiatalítási kísérlete is lehet és ugyan egy utcai énekesnő miért nem hordhat szőke vendéghajat? Köszönjük, kedves Eszter! Kőrösi András (Zuàne), Kristofori Ferenc (Isèpo), Irlanda Gergely és Novák János említése teszi teljessé az énekesek sorát. Kesselyák Gergely a tőle megszokott igényességgel, szenvedéllyel, egyben precízen és "okosan" vezényelte az Operazenekart, az Operakórus megfelelően látta el feladatát, talán az első felvonásban csúsztak egyszer szét a zenekarral. Az Órák táncát takarékos létszámban -átkozott helyhiány?- mindösszesen hat táncos lejtette el, de Barta Dóra ötletes, szellemes koreográfiája jelentős dicséretet érdemel.
Ponchielli: Gioconda - Erkel Színház, 2019. február 28.

Válasz