Milyen volt Greta Gustaffson, a későbbi Greta Garbo a húszas években? A svéd írónő, Tin Andersén Axell kezébe került magánlevelezéből - melyből a szerző regényt írt - egy csapongó, spontán egyéniség rajzolódik ki, egy vidám, fantáziadús, szinte túlfűtött fiatal nő, aki a színiakadémián ráébredt saját rendkívüli tehetségére, s nem tűrt semmiféle tekintélyt, korlátozást, leckéztetést. Nem volt az a hűvös, visszafogott, elegáns istennő, akinek a világ hitte. Egész életében meghatározó szerepet játszott a színiakadémia, de leginkább Mimi, barátságuk - leveleik tanúsága szerint - életük végéig kitartott. Greta időskori magányán csak az ifjúságukban fellángolt szerelem emléke ütött rést. A kétszemélyes színpadi játék az emlékezés asszociációs terében játszódik. Két ellentétes személyiség ütközteti közös emlékeit. A színpadon az időnként felfénylő reflektorok között Garbo és Mimi filmje "forog". Levelek és monológok feleselnek egymással, s az időrendet szétfeszíti az emlékezet logikája.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások