A game-changer a sport szakzsargonban a játékszabályok megváltoztatása nélkül a végjátékban előhúzott váratlan stratégia. A kifejezés a 90-es években átvitt értelemben utat talált magának az üzleti életben, majd a 2000-es évektől a politikában is használatos.

"Mi nem a világot akarjuk megváltani és nem is forradalmi eljárások után kutatunk, de hiszünk benne, hogy megvannak az eszközeink, hogy rálássunk önmagunkra és környezetünkre, képesek vagyunk változni és változtatni helyzetünkön. Újra és újra a táncnál lyukadunk ki. Tudjuk, hogy önmagunkat a saját hajunknál fogva nem rángathatjuk ki a mocsárból, de ahogy eddig a táncba fektettük energiáink nagy részét, ezután is ebbe szeretnénk.

Gyakoroljuk és kutatjuk, az ismert és az ismeretlen határmezsgyéjén mozdulunk, olyan regiszterben, ami még nekünk is néha szokatlan. Tréningezzük érzékszerveinket, hogy kimozduljunk a merevségből, hogy figyelmünk megtalálja azokat a köztes tereket, ahol újra szabadon mozdulhatunk. Egyéni alkotóként nem választottuk a társulatalapítást. Olyan alkotói közösségként tekintünk egymásra, amelyben szabad az áramlás egyéni projektek és a saját hang kialakítására, ugyanakkor a kollektív szemlélet és egymás művészi és emberi fejlődésének ápolása és egybentartása fontos számunkra."

Alkotók és előadók: Vadas Zsófia Tamara, Molnár Csaba, Vass Imre