Függés

előadás, 70 perc, magyar, 2010.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

Szabina, a beteg táncosnő hosszú évekkel korábban elkövetett bűncselekménye következményei elől bujkál egy romos, bontásra ítélt gyárépületben. A szinte mozgásképtelenné vált nő egyedül neveli 15 éves húgát, Lilit. Gyakorlatilag a lány az egyetlen, aki összeköti őt a régi életével, és a külvilággal. Szabina a legjobbat akarja Lilinek, ugyanakkor mindent megtesz, hogy húgát magához kösse, elszigetelje. Ez úgy tűnik sikerül is- a lány korához képest is szokatlanul naiv, tapasztalatlan, gyerekes. Csak egy orvos látogatja, segíti néha őket, az ő viszonya azonban Szabinával igen feszült, úgy tűnik túl sokat tud a lány múltjáról. Nem tudni, miért érzi mégis kötelességének, hogy -akaratuk ellenére is- megpróbáljon segíteni a testvéreken.

Szabina állapotánál fogva már egyáltalán nem tud kimozdulni, ezért a falakon, repedéseken keresztül próbál kapcsolatot teremteni a többi lakóval, köztük Mariannal is. Egy napon aztán a gyárépületbe érkezik egy fiatal munkás, Máté, aki a bontás előtti munkálatokat végzi. Felismeri Szabinában a rég visszavonult táncosnőt, és őszintén megdöbben, hogy ilyen állapotban látja. Szabina retteg attól, hogy Máté nem csak rajongóként ismeri, hanem tud a tettéről is, és fel akarja adni; ezért megtalálja az egyetlen módszert, amivel megakadályozhatja ezt -megpróbálja rábírni Lilit, hogy csábítsa el Mátét. A bontás napja közben vészesen közeledik.
"A dráma felütése is izgalmas, jelzi, hogy az írónő az életből, a valóságból meríti életanyagát. Izsó Zita a gyógyszerfüggés és egyéb függések, a felelősség, a felelőtlenség, a sorsválasztás és a sors nélküliség problémakörét járja körül egy jórészt pszichiátriai osztályon játszódó drámában, amelynek helyszíne lehet akár Erdélyben, akár Budapesten. Feszült, izgalmas, krimiként is felfogható intellektuális drámáról van szó, ezért nem ildomos elárulni a megoldást." - Pósa Zoltán, Magyar Nemzet

"Különösen örvendetes, hogy Izsó Zita színpadra szánt szövegei - habár korántsem mentesek minden költői erőtől és lírai indulattól- a műfaj sajátos törvényszerűségeinek maximális tiszteletben tartásával íródtak. Vagyis per excellence drámák, nem pedig színpadi szereplők szájába adott lírai szövegek kívánnak lenni. Az általam különösképp sokra tartott Függés című dráma szövegéből ugyancsak kitűnik írójának azon törekvése, hogy elsősorban és mindenekelőtt a történet anyagában eleve benne rejlő "drámai potenciált" bontsa ki, és épp a műfaj által felkínált játék-lehetőségek kiaknázásával (pl. különféle szereplők szájából elhangzó azonos szövegrészek, egymást minduntalan negligáló újabb és újabb lezárás variánsok, stb.), mintegy dramaturgiailag is alátámassza megfigyeléseit az emberi kapcsolatokat meghatározó többszörös függések és függőségek - azonos mintázat szerint rendeződő, mégis rejtelmesen bonyolult- hálózatától. Izsó Zita általam olvasott dráma-szövegeinek külön erénye még, hogy miközben már-már filozofikus mélységeket érintenek, mindaközben szinte krimiszerűen izgalmasak és egyben végtelenül szórakoztatóak tudnak lenni." - Erdős Virág

A(z) Sirály előadása

Stáblista

Hozzászólások