Fehér éjszakák

előadás, 2 felvonás, magyar, 2003.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

A Fehér éjszakákban hangsúlyozottan az egyik szereplő szemével látjuk a másikat. A férfi szemével a nőt. Az Álmodozó emlékei idézik fel Nasztyenkát. A Fehér éjszakák című adaptációban a befogadónak könnyű azonosulnia a reménytelenül szerelmes, szerelméért minden áldozatra kész, rokonszenves Álmodozóval. A rendező, Gálffi László (akinek ez az első rendezése), alakítja a szöveg párbeszédeit színpadi dialógusokká és monológokká, hagyja, hogy a néző is az Álmodozó szemével lássa a lányt, hogy szeresse mindkettőjüket, drukkoljon szerelmükért, s Nasztyenka végső döntésekor átérezze a fiú magányát. Az Álmodozó nem valami esetlen, elvarázsolt figura, hanem az átlagnál érzékenyebb, gátlásosabb, naivabb, s ezért sebezhetőbb fiatalember. Magával is tud ragadni, de együttérzést is tud kelteni. Nasztyenka, a lány szelíd esetében érzékeltetni kell a naivitását és felkavaró szenvedélyét, s szinte mindvégig tökéletesen lebegtetve az Álmodozóhoz fűződő kapcsolatának ambivalenciáját. Az Álmodozó emlékezik négy éjszaka történetére. "Az üdvösség egy teljes perce! Hát nem elég ez egy egész életre?"

A(z) Thália Színház előadása

Bemutató időpontja:

2003. november 27., Thália Színház

Stáblista

Hozzászólások