Faust nagy hatalmú varázsló volt, aki eladta a lelkét az ördögnek, vagy egyszerűen sarlatán? Meglepő, de a valódi Faust homályba vesző élete két típusba sorolható műveket inspirálta, vagy az ember bűnös önteltségét kárhoztatják, vagy a jóságra való képességét magasztalják.

Egész éjjel rettenetes lárma rázta az Oroszlán fogadó falait. Sikolyok, üvöltés és valami természetfölötti dübörgés rémítette a szomszédokat. A fogadós is csak a hajnal első sugaraiból merített annyi bátorságot, hogy bekopogtasson Faust nevű titokzatos vendége ajtaján. Amikor nem kapott választ, reszketve nyomta le a kilincset. Pozdorjává tört bútorok között ott feküdt a padlón a hírneves mágus felismerhetetlenségig elváltozott és iszonyúan megcsonkított holtteste.

Württemberg polgárai megoldották a haláleset rejtélyét, magyarázatuk ma is olvasható a fogadó falán levő bronztáblán: "A leghatalmasabb ördögök egyike, az életében sógorának nevezett Mephistopheles törte ki a nyakát, amikor 24 évvel korábban kötött szerződésük lejárt, és lelkét örök kárhozatra magával ragadta."

A gyilkosság valamikor 1540 körül történt. A kortárs beszámolók különböző dátumokat adnak meg, de abban megegyeznek, hogy Magister Georgius Sabellicus Junior, (ahogy ő magát nevezte), évtizedeken át Európaszerte híres volt színlelt vagy valódi ördöngös varázserejéről.

A(z) Szegedi Nemzeti Színház előadása