Faust I.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

Talán van, aki még emlékszik a felháborodásra, amit három éve Michael Thalheimer rendezése keltett az Őszi Fesztiválon. Akkor Molnár Ferenc Liliomját hozta el Budapestre - s tiporta össze sokak szerint -, hogy egy rendkívül markáns, s nemcsak a molnári hagyománytól, de általában a Kárpát-medencei színházi tradícióktól is független színházi nyelvvel szembesítse a magyar nézőket. Idén már a Deutsches Theater Berlin művészeti vezetőjeként érkezik Magyarországra, társulata és a legnagyobb német klasszikus társaságában. A korábban zenészként és színészként is dolgozó, majd több német városban is rendező Thalheimer Goethe Faustjának első részét még 2004-ben vitte színre (azóta megrendezte a monumentális mű második részét is). Amint az sejthető, számára a tradíció tisztelete nem jelenti a hagyományos színházi nyelv használatát: az előadás konvenciókat félresöprő, szikár, lecsupaszított értelmezése szélsőségesen eltérő befogadói reakciókat váltott ki. A modern környezetbe átültetett Faust-adaptáció a gondolatok intellektuális erejére és a színészi szuggesztivitásra támaszkodik, s az utóbbi évek legfontosabb német színházi eseményei közé tartozik. És az előadásból az is egyértelműen kiderül, miért a Deep Purple zenéjét választotta Thalheimer Goethe szavainak hátteréül.

A(z) Nemzeti Színház előadása

Stáblista

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

Még nincs szavazat!

Bemutató időpontja:

Stáblista

Szereplők

Alkotók

Hozzászólások

Még nincs szavazat!

Címlapon

Legolvasottabb cikkeink

PORT.hu a Facebookon