A herceg - élet és halál ura - első látásra beleszeret egy rang nélküli lányba, Emilia Galottiba, aki éppen aznapi esküvőjére készülődik. Mivel képtelen kezelni a helyzetet, tanácsosához, Marinellihez fordul, akinek szabad kezet ad a menyegző megakadályozásában. Marinelli él teljhatalmával: joggal, becsülettel, jóhiszeműséggel való visszaélések egész sorát követi el, hogy Emilia a hercegé lehessen. Végül már a herceg sem tudja követni a tanácsos köpönyegforgatását, és képtelen felmérni a pusztítást, ami az ő nevében megy végbe. A Galottik kétségbeesetten próbálják helyreállítani a hatalom által felforgatott életüket, ám a polgári család tehetetlennek bizonyul az önkénnyel szemben.
Ki vonható felelősségre? Az impotens herceg? Az omnipotens hatalom? A szerelmi fellángolás? A szülői féltés? Vagy a szégyenkezés Isten előtt?
A polgári szomorújáték műfajának megteremtéseként tartja számon az irodalomtörténet.
Hozzászólások
9/10
barrix1
2017 máj. 30. - 22:43:34
9/10
Jó kis elõadás, bár az elején féltem, hogy túlontúl megmodernizálja a fiatal rendezõ. Kiemelkedõ Keresztes Tamás az infantilis herceg szerepében. Mészáros Blanka a címszerepben ismét bebizonyítja, hogy a helye van ebben a nagyszerû társulatban. Tetszett még Jordán Adél, Dankó István és Tasnádi Bence is. Takátsy Péterrel nem tudtam igazán megbékélni. A díszlet rózsaszín-plüssös töménysége telitalálat volt! Ezt a darabot mind a 18 éves gyerekeink, mind a 70-es nagyszülõk nagyon élvezték.
Lessing nevét itthon nem sokan ismerik, bölcsészek és irodalomrajongók A bölcs Náthánnal, esetleg a Minna von Barnhelmmel barátkozhattak már. Emilia Galotti c. mûvét talán soha nem játszották nálunk. Szerb Antal méltatása szerint "klasszikus zártságban, a szükségszerûség elvéhez való szigorú ragaszkodásban nem marad el a legjobb Racine-drámák mögött sem, ha költõi szépségben nem is éri utol azokat". (Rövidítve.)
Már az elsõ színben, Gonzanga herceg (Keresztes Tamás) nagyjelenetében, amiben rágerjed a nem rangbéli Emiliára (Mészáros Blanka) és elrendeli: megszerezni õt, bármi áron, szóval már itt felsejlik emlékezetünkben egy sokkal ismertebb mû, amikor pedig elõtérbe lép a võlegény erõszakos eltakarítását 'a posteriori' és lánya becsületét megelõzni 'a priori' óhajtó atya (Fekete Ernõ), fejünkhöz csapunk: A király mulat! A "felsõbb" és "alsóbb" osztályok közötti átjárhatatlanságot, a társadalmi különbségek ledönthetetlen korlátait pedig sokan mások, egyebek közt bizonyos Schiller erõsebben jelenítette meg: a nagyszerû Ármány és szerelem úgy negyedóra múlva szintén a nézõ eszébe jut. Ha a Lessing-darabból is olyan maradandó zenés színpadi mû születik mint a két fent említettbõl Verdi Luisa Millere és (még inkább) Rigolettója, talán elnézõbbek lehetnénk az Emilia Galottival. Ennek híján azonban inkább vállunkat vonogatjuk: miért is kellett ez itt és most?
Menteni a (nehezen) menthetõt, Fehér Balázs Benõ rendezése túlhangsúlyozott gesztusokkal, parodisztikus elemekkel feldúsítva egyfajta stilizált idézõjelbe teszi a darabot, megspékelve manapság elengedhetetlen utcai szlenggel, káromkodással (fordítás: Bíró Bence, konzulens: Forgách András). Takátsy Péternek nem hisszük el, hogy az õ Marinellije -ami a Schiller/Verdi-mûben Wurm- az a kis- és/vagy nagystílû intrikus-cselszövõ, aminek Lessing megírta, pedig kulcsfigurája a darabnak. 1-2 jelenetében a többi szereplõ (Fullajtár Andrea, Dankó István, Dér Zsolt, Jordán Adél, Tasnádi Bence) sem tesz hozzá semmi különöset a produkcióhoz. Fõszereplõvé így leginkább a díszlet és a jelmezek (Izsák Lili) valamint a zene (Dargay Marcell) lép elõ: a nagy üres, babaház-szerû rózsaszín dobozban, személyiségre szabott ruhákban, (hang)erõs, olykor diszkós-villogó fényekkel még feljebb turbózott hanghatások-zenék között pereg a fent már említett ismertebb mûvekbõl elõre kikövetkeztethetõ cselekmény, még egy szünettel is súlyosbítva. Némi húzás és szünet nélküliség valamicskét tán javított volna e poros szomorújáték utáni szomorkás emlékeinken. Marad a kérdés: miért is kellett?
Az éppen az esküvõjére igyekvõ ártatlan leányzó elrablására utasítást adó herceg - miután a szerelmi vágynak gyilkosság lett a vége - maliciózusan megállapítja: ilyen az, amikor az uralkodóknak is emberi érzései vannak, s a barátai pedig ördögök. Hajlandóak is lennénk elhinni ezt a közhelyet, csakhogy a darabban pont a fordítottját láttuk. A herceg maga a moral insanity, s "barátait" is úgy választja, hogy azok végrehajtsák sötét terveit. Õk pedig igazán emberiek: nekik csak az elõremenetelük számít. Persze, tudjuk, az uralkodó (a hatalom) sem azért gonosz, mert így született, hanem mert csak így lehet uralkodóvá lenni, hatalomra kerülni. És máris megérkeztünk a mai viszonyokhoz. Ragyogó darab, brilliáns színészek, szcéné és zene.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások