Az Elveszett paradicsom Sarkadi Imre utolsó drámája; a kétségbeesés és a morális válság lírai fűtöttségű, fájdalmas vallomása. Hőse az életének öntörvényeibe kapaszkodó, alkotó tehetségét elfecsérlő ember, aki már az elkövetett bűn után lép színpadra. Nem tud mit kezdeni lélekben nála fiatalabb, még mindig kísérletező kedvű természettudós édesapja humanista eszméken csiszolódott, rezignált életbölcsességével sem. Számára csak a harmónia világát újra felfedező, a szépséget megmentő szerelem ígérne megváltást. Találkozik egy fiatal lánnyal, Mirával, s a szerelmi szenvedély felkavarja benne az élet érzékelésének izgalmát. Azonban a lány őszinte szerelme feltehetőleg már túl későn érkezik...
"Csiklandós az eset, mert ha a vád a férjét is felvo-nultatja tanúnak, s miért ne tegye... az azt tanúsíthatja, hogy óvta tőlem a feleségét... mert felelőtlen, cinikus gazembernek tartott... s aztán elcsábítottam az asszonyt, aztán meguntam... Hát így bizony akár gyilkosság is lehet. Minősülhetne annak is...
Szünet, kóstolgatja a bort.
Igen, igen... Olyasmi volt ez, gyilkosság, őneki legalábbis ez lehetett az utolsó gondolata; mikor az Evipant a karjába nyomtam, megláttam a szemét: félt tőlem. A rettegés volt benne, hogy énrám van bízva - s a rettegés, hogy most már ebben a másodpercben - nem bízik bennem. S igaza volt."
A(z) Csiky Gergely Színház előadása
Hozzászólások