A szabadságvágy mindenkiben él, sőt, az ember létezésének alapvető feltétele. Egy mindenkori társadalomban élő egyén időtlen törekvése a boldogsághoz köthető, ahhoz a boldogsághoz, ami saját életünk irányításából fakad. Ezt teszi VII. Olivér is, aki történetesen egy uralkodó, és akinek történetesen elege van munkájának korlátaiból.

De mit tegyen, ha semmi máshoz nem ért? Hát játszik… Eljátssza, hogy forradalom van, eljátssza, hogy el kell hagynia a trónt, megpróbálja eljátszani a zsiványt, de az nem megy. Azonban közbelép a sors, így ismét játszhat, ezúttal önmagát. Az előadás, Szerb Antal, H. Redcliff álnéven megjelentetett 1943-as regényét dolgozza fel. Szövege, paradoxonok hálóján át mutat rá az élet nevű játszmára, ami kiszámíthatatlanságában szép, és mi, játékosok, megküzdünk ezért a szépségért.

A(z) Váci Dunakanyar Színház előadása