Joakim Vujic, szentendrei szerb tanító főpróbát tart a Rondellában, a Magyar Színjátszó Társaság székhelyén, 1813. augusztus 24.-én, az előadás napjának délutánján. Barátja Balog István, a korabeli magyar színjátszás fő alakja (író, rendező, színész) segít neki színre vinni a Vujic által rác-, azaz szerb nyelvre fordított Kotzebue darabot, a "Papagájt". Balog Júlia István húga, a német színház operaprimadonnája is vállalta, hogy bátyjával együtt játszik szerb nyelven a Papagájban. Fehér Tamás a magyar társulat mágusa (díszlet- és jelmeztervező, zeneszerző, trükkmester, színész stb.) hátteret állít a színpadon miközben ő is rác nyelvű szerepét magolja. Joakim a nézőtéren ülő Milovan Vidákovicshoz, a pesti szerb regényíróhoz fordul, hogy örökítse meg bevonulását a történelembe és kiáltsa ki öt a szerb színjátszás atyjának, hiszen a színház által Szerbia bevonul az európai nagy nemzetek sorába.

Kétségbeejtő, hogy késnek a főpróbáról a szerb amatőrszínészek. Megérkezik viszont a Budai Egyházmegye képviselője, Lázár esperes - a püspök küldötte, hogy megtudakolja, minő fontos társadalmi eseményre kerül itt sor, amelyből nem maradhat ki a püspöki beszéd, a Jávor Szerb Ortodox Férfikórus és a szerb hősi énekek Murát török szultán felkoncolásáról.

A bonyodalmakat fokozza, hogy Ekaterina Davidovics az előadás primadonnája, nagynénje elől menekülve ront be és kétségbeesve közli, hogy nagynénje nem engedi játszani, kivéve ha teljesítik néhány kívánalmát amit a színpadon kell végrehajtani.

Megérkezik a nagynéni, a pesti szerbség egyik nagyasszonya: Katalin Kaposvári Lengyel - aki közli, hogy unokahúga terhes és ezért takaros házimunkákat kell végeznie nyílt színen, hogy férjhezmenetelét így biztosíthassák.

A cenzúra képviselője is megérkezik az elmagyarosodott szerb Csernovics János és közli: ha hiánypótlást nem eszközölnek, a ma esti előadást betiltják.

Megérkezik az aznap esti előadás három ifjú színésze erősen ittas állapotban, ezzel is kétségessé téve a szerb polgári színjátszás első ősbemutatójának megvalósulását.

A számtalan akadály ellenére" felszáll a szerb színjátszás első fecskéje" Pestről a Rondellából a Magyar Színjátszó Társaság színpadáról.

Joakim Vujic, aki most már valóban a nemzet színjátszása atyjának tekinthető, elindul Szerbiába, hogy a fejedelmi udvarban és azon túl is meghonosítsa Szerbiában a színházi kultúrát.

A történet 1813. augusztus 24-én, késő délután, valamint az esti órákban játszódik Budapesten, a Magyar Színi Társulat színpadán, a Rondellában.

A(z) Magyarországi Szerb Színház előadása