A műben, miképp a korban is, egyszerre jelenik meg a pogány hedonizmus és az elragadtatott, misztikus katolicizmus. Tébolyult szerelmesek, haszonleső és mafla szolgák, élni vágyó kis kurvák és gátlástalan katonák hajszolják egyre vad vágyaikat. A történet középpontjában pedig Celestina, az öreg kerítőnő áll, ki boszorkányos ügyességgel szálazza szét és bogozza össze a sorsfonalakat.
Az ifjú Calisto őrülten szerelmes a szépséges és elérhetetlen Melibeába. Nem eszik, nem alszik, csak rajong és dalokat költ. Szolgái, kik vele együtt nélkülöznek, már nagyon unják gazdájuk nyavalygását. Elhatározzák, hogy Celestinától kérnek segítséget. Celestina - aki különben lányokat futtat - munkához is lát, hogy minden bűbáját latba vetve összeboronálja a szerelmeseket, s ezzel mindenféle mulatságos és rémisztő bonyodalom veszi kezdetét. Lesz sírás és kacagás, folynak a könnyek és folyik a bor, lesz zene, tánc, dalolás, olykor pedig fogak csikorgatása, de erről többet most nem árulhatunk el... A 2008-as reneszánsz év alkalmából megkíséreljük újragondolni ezt a nagy, és a magyar közönség számára jószerivel ismeretlen történetet.
A(z) Jászai Mari Színház, Népház előadása
Hozzászólások