Bár mi, magyarok bogarat ültetünk a másik fülébe, ha olyasmit közlünk vele, ami aztán nem hagyja nyugodni, a franciák bolhát. Persze nem szó szerint. A mondás eredete még a középkorra nyúlik vissza, amikor nem volt ritka vendég az emberi testen a bolha, a tetű, és egyéb ízeltlábú élősködők sora. Persze már akkor is igyekeztek mindent elkövetni, hogy megszabaduljanak a kis parazitáktól, de egy fülbe keveredett verdeső, mocorgó, csipkedő jószág különösen kellemetlen lehetett. A "bolha a fülbe" kifejezés első írásos említése a 14. századra datálható: egy meglehetősen buja francia versben fordul elő, ám egészen más jelentésben; a bolha itt a vágykeltés (eléggé sajátos) eszköze. Franciaországban ugyanis csak a 16. század vége felé kezdték a mondást a mai értelemben használni, egészen addig a másik iránt érzett vágyat szimbolizálta. A hollandok megint másképp értik; náluk, akinek bolha van a fülében, az izgága, ideges, nyughatatlan, ami - lássuk be - teljesen érthető.
akkor mi pár éve valami ilyesmit Szentendrén láttunk nyári elõadáson, szóval...szóval akkor nem folytatom. A folyamatos fegyverropogásra éjszakánként azóta is és még mindig felriadok :o) és eszembe jut a sok vérfagyasztó nézõtéri csönd a naaagy poénok után és térdcsapkodó kaczagások és nyílt szini tapsok helyett.
Én március 28-án láttam a darabot már harmadszor, és nagyon szégyenlem magam az elõttem szólók negative véleménye miatt, de NEKEM NAGYON TETSZETT! Sõt valószínûleg nem vagyok én ezzel egyedül, mivel bár már két éve játszák a darabot, de még mindig nagyon nehezen lehet rá jegyet kapni. Én középkorú vagyok, de elvittem már a gyerekeimet is az elõadára (19, 20 és 23 évesek) és nekik is nagyon tetszett, úgyhogy biztosan családosan van bennünk a hiba... Szóval mindennek ellenére ajánlom a darabot mindenkinek (ha sikerül rá jegyet venni).
A bolha a fülbe egy kitünõ vigjáték volt-lásd a Vigszinház parádés alakitáasát. A Mohácsi féle elõadás unalmas érdektelen! Miért?? Mert a Mohácsiak az eredeti szöveget átirják a maguk izlésére. Javasolom ezt ne tegyék, mert
az ugy jó ahogy Feydeau megirta.Ez jött le más rendezésein is!! Kár!!!!
Szombaton láttuk ezt a "fergeteges" darabot. Azt hiszem, a legfontosabb dolog, amit megtanultunk ezután, hogy soha de soha többé nem nézünk olyan darabot, amit a Mohácsi fivérek rendeztek..Nem tartom túl jó aránynak azt, hogy három darabból kettõrõl ki kellett menni....Viszont az az egy (Lilomfi az Örkényben tényleg jól sikerült)
Ez a darab rettenetesen hosszú, vígjátéknak indult de szenvedés lett belõle. Humor csak elvétve, vagy legalábbis én azt nem tartom humorosnak, hogy mindenki ordítozik a színpadon, szinte a 2. felvonás végére már elviselhetelen volt az állandó pisztolylövés, az érthetetlen ordibálás, ajtócsapkodás, ripacskodás.
Lehet, hogy velünk volt a probléma, fõleg ahogy elnéztem a nagyokat kacagó környezetünk, valószínû, de elég elkeserítõnek tartom azt is, hogy valakinek ez a humor.
Rengeteget járunk színházba, akár havonta többször is, mindenféle darabot szeretünk, megnézünk, nem arról van szó, hogy a humort vagy a kultúrát nem tudjuk értékelni...egész egyszerûen az az egyedi rendezési módszer, amivel a Mohácsi fivérek dolgoznak, többségében számunkra nézhetetlen.
Azt azért valaki megírhatja hogy a fõszereplõ kettõs szerepét elveszett ikertesóval, vagy mivel magyarázták :)
Nem értem, mintha más elõadást néztünk volna, csupa lelkes komment. Bár mind a bemutató környékén íródott. A tegnapi elõadáson nem volt "négy órán át tartó nevetés -orkán", átlagos komédia-színvonalat láttunk, ennek megfelelõ nevetéssel. Ennyit változott az elõadás fél év alatt? Nekem az eleje kimondottan unalmas volt, alig elõrehaladó párbeszédekkel, a 2 feleség beszélgetése kimondottan hamis volt. Aztán késõbb felpörgött, de az meg túl erõs lett, és a sok kiabálás és lövöldözés már fárasztott. Nekem nagyon nem volt eltalálva. Mohácsi Jánosra lettem volna kíváncsi, és hát a darab hosszán kívül más mohácsist nem láttam, még a színészi munka is gyenge volt 1-2 esetben, vagy rutin(Szervét, Adorjáni), vagy nagyon túlzó( Szávai, Kováts, Petrik, Csányi)volt, és Márton András meg valószínûleg rossz napot fogott ki a sok nyelvbotlásával. Nagyon tetszett Gazsó György, és jól mûködött Schneider Zoltán nálam, és korrentek voltak a mellékszereplõk.
Hogy a darab sokat változhatott, csak 2 észrevétel: Tegnap a szállodát már Felhergelt macskának hívták(nem Bagzónak, ahogy a kommentekben van), és Csányi mûvész úr nem dadogott, hanem , hát nem tudom, de nagyon az orrából beszélt.
Számomra az is furcsa volt, hogy a darabot végignézte egy nagy csapat általános iskolás. Hogy kerültek õk erre az elõadásra?
Féltem a sok hasonló bohózat alapján, hogy megint olcsó ripacséria jelenik meg a színpadon. De nem ! Az elõadás mulatságos, eredeti, kiválóan kidolgozottak a jelenetek, nagyszerûek a színészek....remekül szórakoztunk. Kiváló vígjáték !Mindenki nézze meg !
BOLHA A FÜLBE Mohácsi János Radnóti Színház
Tíz évvel ezelõtt, a kormánykommandó einstandja után, nyári színpad épült a Károlyi-palota udvarán, szépségtapaszként játszotta itt a kaposvári társulat Feydeau alaposan megmohácsizott komédiáját. Kaposvár után itt is teljes volt a diadal, most a Radnóti csapata a legendás elõadással egyenrangút produkálva gyõzedelmeskedik.
Mohácsi János szoros emberfogással vezérli színészeit, mindegyikük képes megújítani stílusát, egyes alakítások kiemelkedõek, de a legnagyobb érdem az együttes káprázatos összhangja. Majd' négy órán át a viharos tombolás szintjén tartani a nevetés-orkánt, a legapróbb momentumtól a bõdületes gegekig minden pillanatban megtalálva a robbanékony komikumot, nem mellesleg még a karakterek pregnáns megrajzolásával is törõdni: bizony, ez rendezõi csúcsteljesítmény!
A hölgyeket Remete Krisztina igézõ szaténbe öltözteti, szerencsére nem korhû, hanem kreatívan mai formában. A Bagzó Macska örömtanya direktrisszének fekete ruháján, trópusi halak fluoreszkáló hátcsíkja vörösizzásban jelzi a gerincvonalat, enyhébb tónusban az értetlen szobalány, Andruskó Marcella hátán, sõt, az amorózó Adorján Bálint nyakkendõjén is megjelenik.
A nyugati világ külhoni bajnokai derekasan helytállnak: Schneider Zoltán adrenalin- és tesztoszteron-fûtötte hidalgója és Klem Viktor oxfordi orgánumú rögbi-celebje sokszínû harcmûvészettel terrorizálja a magunkfajta franciákat. Kováts Adél és Szervét Tibor párosa megerõsíti azt a régi igazságot, hogy a lenge orfeum-tündérek és a kemény katonák egyaránt kuplerosként végzik. Csányi Sándor, kitörõ örömünkre, végleg elhagyva a szépfiúi ürességet, újra pompás jellemábrázolással lep meg, dadogáson túl, kimunkált gesztusokkal formálja meg tragikusan komikus figuráját.
Petrik Andrea, Lucienne Homenides de Histangua sablonos szerepében is bevillantja karizmatikus egyéniségének bûvös erejét. A kifacsart grimaszok, kétségbeesett jajongások, tempósan intonált poénok a legjelentéktelenebb jelenetben is gyújtópontba állítják különös személyiségét. Nem mindennapi erõpróba Kovács Zsolt után a Chandebise-Poche kettõst színpadra állítani: Gazsó György mindkét alakját valami megmagyarázhatatlan hitelességgel hozza. Látszólag semmit se csinál, a hanghordozás, a kéztartás mikronnyi eltéréseivel, mesteri pauzákkal, bravúros tempóban teremti meg fantasztikus párosát.
Mohácsiék immár klasszikus komédiája végeláthatatlan ötlet-cunamival üti ki a nézõket, a színészeknek pedig megérdemelt jutalomjátékot jelent. Biztos, hogy az elkövetkezõ évtizedekben még sok városban teszi próbára a társulatot, kergeti ájulásba a közönséget.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások