A Barbárok egy Isten háta mögötti orosz kisvárosban játszódik, ahol még vonat sem jár - éppen azt tervezni érkezik ide két mérnök, egyikük feleségével és személyzettel. A látszólagos kisvárosi idillt bonyolult hatalmi, érdek- és érzelmi viszonyok hálózata tartja fönn úgy-ahogy, ám az "orosz nagyvilágból" érkező két markáns egyéniség - az idősebb, inkább régi vágású, cinikus életélvező és a fiatalabb, lentről, önmaga erejéből fölemelkedő, szenvedéseiért az élettől elégtételt követelő figura - gátlástalanul összekuszálja és szétszaggatja az életviszonyok hálóját. Úgy érzik, hogy vadak földjére érkeztek - de ők a barbárok...
Rendkívül magas színházi élményt nyújtott számomra.
A darab kegyetlen, nem kíméli a nézõt, akinek nincs lehetõsége elhagyni a színt, pedig többször csatlakozna az egyes szereplõkhöz, akik így tompítják a kínt.
Egy kis személyes: a végére sikerült beleszeretnem Anna Fjodorovnába, vagy talán Tenki Rékába, már nem is tudom...
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások