Világvégi falu valahol Erdélyben. Frenetikus fekete humorral átszőtt kegyetlen kórkép a 21. századból: a felszámolt bánya valahai emberei munka nélkül, kilátástalanul tengődnek. Ülnek, várnak, isznak, nem remélnek. Érkezik mindenek ura, a Televízió, hogy tudósítson a népmesék székelyharisnyás hőseiről - és közben fogy a pálinka és nő az öngyilkossági ráta.
Részlet a darabból:
ILLÉS: Csak el akartam mondani nektek az újságot, hogy itt van a tévé.
IVÁN: Miféle tévé?
ILLÉS: Magyarországról.
IVÁN: S mit akar az a tévé? Megint fel kell húzzam a székelyharisnyát?
ILLÉS: Azt én nem tudom, hogy fel kell-e húzzad megint a székelyharisnyát.
IVÁN: Oda kell adjam Ilonkának, varrja meg. Hogy enne bélhurutos földigilisztát egész nap a hülye tápos tévéje.
ILLÉS: Téged legalább nem tettek oda énekelni.
IVÁN: Azt éppen nem, de másfelől viszont elmondták nekem tájékoztatásképpen, hogy mennyire szép itt Erdélyben, s hogy milyen szépen őrizzük mi a hagyományokat.
ILLÉS: Hát, őrizni őrizzük. Nem őrizzük?
IVÁN: Őrizzük. Minden reggel, mikor felkelek, kicsit őrzöm a hagyományokat, aztán bemegyek, megsapkázom az öreget, s őrzöm tovább a hagyományokat ameddig Ilonka hazajön. S aztán, ha meglátogat a doktor egy-két-nyolc pohár végett, odaadom neki, őrizze ő is egy kicsikét. S akkor őrzi ő is a hagyományokat, tölti magába rendesen.
A(z) Csiky Gergely Színház előadása
Hozzászólások