Bánk bán - junior | Nemzeti Színház

Értékelés:

12 szavazatból

Szerinted?

Kosztolányi Dezső az Új Időkben, 1930-ban írta Katona színművéről: "Nálunk nem terem kő és márvány. Házainkat ezeknek híján fából, vályogból, téglából ragasztják össze. A kecskeméti drámaíró sziklából épített valami szilárdat, keményet, komoran-örökkévalót. Rokontalanul szökell az égnek a homokon, a buckákon ez a pompás építmény, oly rokontalanul, amint ő élte le ott földi pályáját. Ezen a sík földön ma is ez az igazság: a tragédia." Katona József Bánk bánja megkerülhetetlen remekműve a magyar színház- és irodalomtörténetnek, ugyanakkor kikerülhetetlen "istencsapása" diákgenerációk számára. A Nemzeti Színházi előadásunk a huszonéves fiatalok érdeklődését és kíváncsiságát kívánná felkelteni, figyelmét a mű igazi értékeire irányítani. A színház legfiatalabb színészei számára tűzte ki feladatul, hogy az általuk kiválasztott jeleneteket a maguk értelmezésében - munkakópiaként - gondolataik jegyzeteként rakják össze az előadás rendezőjével, az alkotótársakkal; és ezekből a tanulmányokból induljon el egy nyílt, friss, bátor, eleven megközelítése a Bánk bánnak. Az előadás akusztikus világát is a szereplők maguk teremtik meg: énekelnek, zenélnek.

Bemutató időpontja: 2009. július 11., Művészetmalom

A(z) Nemzeti Színház előadása

Stáblista

Értékelés:

12 szavazatból

Szerinted?

Hozzászólások

7/10

surviver 2012 ápr. 23. - 11:56:01 7/10 Előzmény sarkady

Tetszett az elõadás.
A történet ugyanaz, mint az eredeti drámában, csak modernizálva. Az eredetit a mai fiatalok úgysem olvassák el, amit meg is értek, ez a friss elõadás viszont közel viszi õket ahhoz, hogy átéljék,amirõl a darab szól.
Fehér Tibi játékát emelném ki, de majdnem mindenki jó volt.

Válasz

6/10

FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál--------------------------------- BÁNK BÁN junior -------------- Alföldi Róbert ----------- Szentendre után a Nemzetiben újranézve------------------ Éppen csakhogy megüti az ajánlhatóság szintjét, két okból mégis beszélnünk kell róla. Egyrészt, nekimegy a begyepesedett "nemzeti dráma"-tabunak, hõsködés, magyarkodás, nemzetsiratás helyett egyszerûen eljátszatja a puszta darabot, másrészt és ez a fontosabb, bemutatja a színház legifjabb tagjait, akik eleven lendületet, legalább egy kicsit korszerûbb stílusban képesek színpadra állni. A rendezõ jó ötletekkel indít: csupasz színpad néhány székkel, egy szál mikrofon, de egy méretes úszómedence, kukkolós plexi-fallal, mely csukafejesek, delfin-bravúrok látványával csábít, - félidõig ki is tart mindez, aztán az üresjáratok letompítják az érdeklõdést. Ám a legnagyobb hiányosság, hogy nem egyértelmû a fogalmazás, a groteszk paródia csak érintõlegesen valósul meg, a tragikus pátoszt elveti, de hiába várjuk a röhejes iróniát. Dicséretes az élõzenés hangkulissza, amelyet a szereplõk maguk létesítenek síppal-dobbal, énekkel-gitárral, ám itt is csak elindul egy régi slágerekre épülõ élcelõdés, aztán elfelejtõdik, ahogy annyi ígéretes kezdeti mozzanat is. Az együttes derekasan helytáll, fittyet hány a megunt tradiciónak, szomorú azonban az, hogy a deklamáció, az oratorikus készség, a kimûvelt hangképzés mennyire hiányos. Figurálisan imponáló Makranczi Zalán, de a szorított ordibálás csökkenti erejét, ugyanez vonatkozik a Bánkot alakító Fehér Tibor-ra, aki ráadásul súlyos szereposztási tévedés vétlen áldozata. László Attila egészen kis szerepében is megkerülhetetlen szuggesztivitással bizonyít, Bánfalvi Eszter, helyenként az idézõjeles karikírozás lehetõségeit is megcsillantva, erõteljes karaktert formál. Radnay Csilla dicséretesen birkózik alkatidegen szerepével, Szatory Dávid egyetlen tirádában is meg tudja mutatni képességeit. Heves dikció, attraktív mozgás, pregnáns átélés teszi hitelessé Mátyássy Bence Ottóját, míg az intrikus Biberachot Földi Ádám elementáris játéka az elõadás fõszereplõjévé teszi. Nem az a hagyományos gonosz bajkeverõ, inkább megélhetési intrikus, nagyon okos, nagyon eleven, ...nagyon színész! Atlétikus alkatát, átütõ deklamációját, szuggesztív jelenlétét csak felsõ fokú jelzõkkel illethetjük, alakja Vörös Felkiáltójel a borongós színházi égbolton. A záróképben Szabó Kimmel Tamás, néhány mondatos, hálátlan szerepét nagystílû, erõteljes játékkal hitelesíti: az úszómedence fölött sercegõ lángok vibráló fényében békíti össze a tüzet a vízzel. Majd harminc évvel ezelõtt, Mohácsi János elsõ rendezése, az a kaposvári Bánk bán, - hát azért az ez egy egészen más minõség vala... Mindazonáltal Alföldi Róbert elsõ dicséretes rendezése reményteli fejlõdést bizonyít, egy szempontból pedig kiemelkedõ STRATÉGIAI TETT: becsábítja a színházkerülõ ifjúságot és vízi-revû álcájában a korszerû színház elemeit mutatja meg a jövõ közönségének.

Bán bán junior:
Szomorú!
Csak egy kérdés: van-e valaki, aki elvinné gimnazista gyerekét vagy unokáját az elõadásra, hogy megismerkedjen a magyar drámairodalom legnagyobb mûvével?
sarkady

offtopic

Mindenképpen offtopic hozzászólás lesz, de csak itt tudom elmondani :)
Hajlamosak vagyunk elfelejteni Franz Grillparzer "Urának hû szolgája" c. mûvét, amely szintén Bánk bán történetét dolgozza fel, és amelyben Ottó szerepe és alakjának jelentõsége kulcsfontosságú. Bánk ebben a verzióban akár apja is lehetne Melindának, aki valóban gyermeki érzelmeket is táplál férje iránt.
A sors különös fintora, hogy Grillparzer is és Katona József is 1791-ben született, de míg Katonát 1830-ban szívroham vitte el, addig Grillparzer 1872-ben hunyt el (azért 81 évet megérni abban az idõben szép teljesítmény volt!)

Még nem láttam, sajnos ma sem tudom megnézni, de szerintem biztos nagyon jó! Imádom Alföldit!!!
Itt is egy cikk:
http://www.kulturpart.hu/szinhaz/16042/bank_junior_felno

Éppen csakhogy megüti az ajánlhatóság szintjét, két okból mégis beszélnünk kell róla. Egyrészt, mert nekimegy a begyepesedett "nemzeti dráma"-tabunak, hõsködés, magyarkodás, nemzetsiratás helyett egyszerûen eljátszatja a puszta darabot, másrészt és ez a fontosabb, bemutatja a színház legifjabb tagjait, akik eleven lendületet, legalább egy kicsit korszerûbb stílusban képesek színpadra állni. A rendezõ jó ötletekkel indít: csupasz színpad néhány székkel, egy szál mikrofon, de egy méretes úszómedence, kukkolós plexi-fallal, mely csukafejesek, delfin-bravúrok látványával csábít, - félidõig ki is tart mindez, aztán az üresjáratok letompítják az érdeklõdést. De a legnagyobb hiányosság, hogy nem egyértelmû a fogalmazás, a groteszk paródia csak érintõlegesen valósul meg, a tragikus pátoszt elveti, de hiába várjuk a röhejes iróniát. Dicséretes az élõzenés hangkulissza, amelyet a szereplõk maguk létesítenek síppal-dobbal, énekkel-gitárral, de itt is csak elindul egy régi slágerekre épülõ élcelõdés, aztán elfelejtõdik, ahogy annyi ígéretes kezdeti mozzanat is.
Az együttes derekasan helytáll, fittyet hány a megunt tradiciónak, szomorú azonban az, hogy a deklamáció, az oratórikus készségek, a kimûvelt hangképzés mennyire hiányos.
Figurálisan imponáló Makranczi Zalán, de a szorított ordibálás csökkenti erejét, ugyanez vonatkozik a Bánkot alakító Fehér Tibor-ra, aki ráadásul súlyos szereposztási tévedés vétlen áldozata. László Attila egészen kis szerepében is megkerülhetetlen szuggesztivitással bizonyít, Bánfalvi Eszter, helyenként az idézõjeles karikírozás lehetõségeit is megcsillantva,
erõteljes karaktert formál. Radnay Csilla dicséretesen birkózik alkatidegen szerepével, Szatyori Dávid egyetlen tirádában is
meg tudja mutatni képességeit. Heves dikció, attraktív mozgás, pregnáns átélés teszi hitelessé Mátyássy Bence Ottóját, míg az intrikus Biberachot Földi Ádám elementáris játéka az elõadás fõszereplõjévé teszi. Nem az a hagyományos gonosz bajkeverõ, inkább megélhetési intrikus, nagyon okos, nagyon eleven,
...nagyon színész! Atlétikus alkatát, átütõ deklamációját, dinamilus jelenlétét csak felsõfokú jelzõkkel illethetjük, alakja Vörös Felkiáltójel a borongós színházi égbolton.
Majd harminc évvel ezelõtt, Mohácsi János elsõ rendezése, az a kaposvári Bánk bán, - hát azért az ez egy egészen más minõség vala...

Bánk bán - junior

Értékelés:

Stáblista

Szereplők

Alkotók

Hozzászólások

Értékelés:

Címlapon

Legolvasottabb cikkeink

PORT.hu a Facebookon