Ballada a vasgyárról

táncelőadás, magyar, 2005.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

Mint a legtöbb művem a Ballada... is a líra színháza. Tehát nehezen közelíthető meg a hagyományos drámai színház kategóriáival. Sokak szerint ezért kevesebb, szerintem meg ezért több annál. Őszintébb, verejtékesebb, kétségbeesettebb, brutálisabb. Tág teret enged az indulatoknak színpadon és nézőtéren egyaránt, az előadás elengedhetetlen kelléke a néző asszociációs készsége. A "líra színháza" nem érvel, nem ítél, nem filozofál. Csupán felmutat és vár. Bízik önmagában, tudja hogy előbb vagy utóbb hatni fog.
S hogy miről szól a Ballada a vasgyárról? Hát a "végéről" szól... a dolgok legvégéről. A dacos önbizalomról, mellyel romhalmazainkat építjük nap mint nap magunk körül és önmagunkban. A dölyfös ostobaságról, ahogyan minden reggel szándékosan elfelejtjük, hogy csupán átutazók vagyunk. Na meg arról, hogy elszámolunk barátaim, el ám, de még a süketek a vakok és a némák is. Ennyit a művészetről!
/Énekes István/

"Gombos István Hagyaték a harmadik évezred küszöbén című alkotása olyan futurisztikus rémlátomás, mely előre vetíti korunk felelőtlen természet-kizsákmányolásának szörnyű következményeit. Már nem fákat ültetünk, és gyermekeket nemzünk az utókor számára, pusztán pazarló életünk salakanyagait hagyjuk csak magunk mögött. Gombos ég felé törő acélindái a föld utolsó segélykiáltását jelképezik."
/Balla Tibor/

A(z) Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza előadása

Bemutató időpontja:

Stáblista

Hozzászólások