Két erős nő küzd a szabadságért. Két erős nő küzd a szabadsággal. Két erős nő teremt álomvilágot, hogy elviselhető legyen a valóság, vagy éppen teremti a maga képére a valóságot, hogy el tudja viselni az álmait. Két erős nő menekül maga elől, pedig semmi másra nem vágynak csak a nekik járó fikarcnyi boldogságra.

Mindkét nő lábára ráillik a mesebeli üvegcipő, de létezik-e az a rettenthetetlen herceg, aki kiszabadítja a gyötrelmes mindennapokból szíve választottját? Ha Irma, a rebbenékeny kiscseléd vágyakozik, az féktelen költészet, hagymázas vadregény, az ébredező nőiesség ezernyi színe. Ha Adél, a büszke panziótulajdonos vágyakozik, az józan megfontolás, szigorú praktikum, az érett nőiesség ezernyi színe. Irma költészetté éli a banalitást, Adél méltósággá vágyja a szürkeséget.

Két zavart férfi sodródik józanul. Két zavart férfi sodródik lázasan. Két zavart férfi menekül a saját magára erőszakolt rendbe, hogy ne kelljen bevallani milyen is a valóság. Egyikük mér, számol, leképez, szabályszerűség és geometria az egész zord világ, másikuk méreget, számolgat, leképzeleg, kéjes lebegés és gyönyörű véletlen a szűkre szabott mindenség.

Mindkét férfi zsebében egy-egy üvegcipő lapul, de észreveszik-e mikor és kinek kell a lábára illeszteni? Ha rend van, akkor minden rendben van, ha a rendetlenség rendszeres, akkor nincs semmi baj. Ha Sipos Lajos rendez, akkor nincs kérdés, nincs rögtönzés, nincs pardon. Ha Császár Pál rendezget, akkor semmit se muszáj, semmi se lehetetlen, semmi sem halálkomoly. Az erős férfi retteg a változástól, a férfierő a kényelem kiszolgáltatottja.

Szerelmi sokszög, három felvonás, sok kis hazugság. Egy ebéd, egy lagzi, egy kihallgatás. Fülledt készülődés, konok mulatság, megszeppent vallomás. Mennyire szabad a magyar lélek? Mit vesz be a magyar gyomor? Milyen varázslat a magyar tündérmese? Férfiak és nők sírnak és nevetnek, rejtőzködnek és rejtegetnek, menekülnek és kitartanak, amíg meg nem találják azt a kis nyomorult fényt a másik szemében. Hátha végre belefeledkeznek a másikba és elfogadják saját magukat. Üvegcipővel vagy anélkül.

A(z) Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza előadása