Nagyon zavaró az iszonyú hangos levegõztetõ berendezés. Pl. a második részben az igen jó hangú Katona Laci alig hallatszik.

AZ UTOLSÓ ROMA---Zrínyi Gál Vince-Vékes Csaba---KOMA ---Szikra

Új hozzászólás Keresés a téma hozzászólásaiban
Találatok egy oldalon 5101520253050100



Oldal: 1 / 1
FeHér Elefánt | 2010. december 16. csütörtök, 16:38
Módosítva: FeHér Elefánt | 2010. december 16. csütörtök, 16:43
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál-------- www.toptipp.hu------------------- AZ UTOLSÓ ROMA ----- Zrínyi Gál Vince - Vékes Csaba ---- KOMA ----- Szikra ---- A Katona Cigányok-ja után íme a második darab, amely hozzá mer nyúlni ezen neuralgikus témához. Kovács Kristóf jelenet-fûzére szerencsés kézzel találja meg az érzékletes szituációkat, keményen fogalmaz, de írói tevékenysége megkívánná szigorú dramaturg-alteregojának kíméletlenül nyirbáló közremûködését. Sokat veszít a hosszadalmasság, a szánalmas trágárkodás miatt, erõsen húzni kellene, sõt, meghagyásra érdemtelen epizód is akad. A Szikra mozi színházi jövõjét megkérdõjelezõ, füstös csehó-elõtérben való állongás után, barátságos mesekörökbe rendezõdve hallgatjuk a színészeket, nekünk Derzsi Sándor jutott, aki szuggesztíven interpretálja a szürreális fabulákat. Az ötven égbõl pottyant cigánypurdé történetérõl sokoldalú média-tálalásban értesülünk, de az egészbõl csak a hiúz-mosolyú Mohai Tamás zseniális Casco doktorára emlékezünk. A mobil-lopás képében is vibráló higany-fürgesége, káprázatos játéka viszi a prímet, pergõnyelvû beszédének "Flatterzun- gé"-jét a mester-fuvolások is megirigyelhetnék. Belénk szorul a vigyor: szemvillanásnyi idõ sem telik és máris véres tragédia nagyfeszültsége bénít. Az Egalizátor bemutatása naturális ízetlenségbe fullad. Embert verni és ennyit!, még pillepalackkal sem szabad..., talán a stilizáltabb megjelenítés korszerûbb lenne! Nem is beszélve egyéb, nedvdús gusztustalansá- gokról: vegyük már elõ a húzó-ceruzát! A nemzetközi konferencia, amelyet vélhetõen a küszöbön álló magyar EU-elnökség kezdeményez máris, bravúros truváj, összefogottsága, tempója, térbeli felépítése a rejtõzködõ, magát "külsõ koordinátor"-nak tituláló rendezõpárost, Zrínyi Gál Vincé-t és Vékes Csabá-t is dicséri. Jaskó Bálint az álhumán francia, Katona László a prolibunkó orosz delegált kifogásait szajkózza, a többi küldött diplomatikus mellébeszélését is szinte hangjátékként abszolváljuk, a mikrofonoknál hazánkat Valcz Péter, az ellenlábas Szlovákiát Lass Bea képviseli. Az imént még egy szolgálatkész szexiparos elragadó bûbájával hódított, itt meg harcias, talpig férfi mivoltában védi a kisebbségét tipró, volt kisebbséget. A nagyszerûen komponált akusztikus élményt Szabó Vera jel-tolmácsa vizuálisan teszi teljessé. A jelnyelv Zamenhof- jaként a gesztusok eszperantóját alkotja meg, hihetetlen változatossággal jelenítve meg a körmönfont szólamok legrejtettebb momentumait is: panto/mim/ikai remeklés! Sajnos, ezután az öldöklések sivár ismételgetése következik, mérgezett pálinka, vízbefojtás, majd a nyílt tömeggyilkosság. Ez utóbbi jelenet, vegyvédelmi kukuxklán csuklyáival, a vége-nincs dalolással, na meg az átkozott vízezésekkel, több, mint közhelyes: hullaciki!!! Elhagyni! A jelmezek vonatkozásában is kifogást kell megfogalmaznunk: most ez itt az opera, vagy egy lowbudget független színház?!? Trikóba, turkáltba öltöztessen, hagyja a csini ruhákat másra... A befejezõ TV-show ígéretesen indul, a tüneményes Lass Bea derekasan küzd a nézõk kegyeiért és a szöveg kásahegyeivel, a fele is elég lenne, volna mit kihagyni, például a tanító bácsi túlhajtott trágárságait... Scherer Péter, aki Polgár Péter-rel kalákában kiválóan mûködött áthidaló narrátori szerepében, most az "Utolsó Ombudsman" parádés figuráját rajzolja meg a karakterábrázolás nagymesteri eszközeivel. Fekete Zsolt, az emberség, a jóindulat és a szeretet élõ szobraként, a teljes elõadás szelíden fénylõ, emblématikus sugár-fókusza, olyan áldozat, aki az együttérzésen túl, aktivitásunkat is elõhívja. Félsötétben, csábító itókákkal, /alig mérgezett/ bundás kenyérrel hívogat a nagyszerûen helytálló csapat, valóban, taps helyett inkább beszélgetni, félszavakkal duruzsolni jó a végén, hogy ebben a kínosan égetõ kérdésben, a barátságos együtt-gondolkodás után, végre egyszer már a tettek mezejére is ki merjünk lépni.