Willy Loman egyre több időt tölt a múltban, képzelet és valóság határán. Pénzt már nem keres, tartaléka nincs. Fiai sodródó léhűtők, nagy tervekkel, amiket ő maga ültetett a fejükbe. Neki is nagy tervei voltak, pénz, dicsőség, boldogság, de csak háromszáz havi letörlesztett banki részlet lett belőlük. Az álmok álmok maradtak - és felfalták a maradék jövőt.
Egy csapda a dráma, nehéz vele újat és napjaink számára maradéktalanul érvényeset mondani.
Hozzászólások
5/10
A Jobbik Részem
2020 febr. 10. - 16:58:16
5/10
Egy szimbolikus műből egy szürke, átlagos darabot csinált a rendező. A XX. századi (múltszázadi) jellegzetes emberi drámából egy művészieskedő, arányaiban is téves előadás lett. Ennek a darabnak vannak klasszikus magyar előadásai, de ez nyomukba sem ér. Elég ránézni Tímár József szobrára a Nemzeti előtt vagy arra gondolni, h Andorai Péter előre görnyedve mit nyújtott ebben a darabban. Összegezve egy 10-es darabból 10-es elődök után egy lassú, ütemtelen, tempótlan előadás.
Az elõadás meghatározó eleme a díszlet. Nem lakást, szobát látunk, hanem egy elõszobát négy ajtóval, amelyek újabb és újabb ajtókra nyílnak, mint egy szürrealista festményen. Ez a különleges miliõ \"önálló életet él\": néha megerõsíti, amirõl a szereplõk beszélnek, néha ellenpontozza. Ahogy Willy Loman sem az a sikeres ügynök, akinek gondolja magát, úgy a háza sem békés családi otthon és az \"amerikai álom\" is inkább rémálom.
Gálffi László kiábrándult és beletörõdõ, sõt néha cinikus Willy Loman, mintha az egész élete szerepjáték lenne és már maga is unná az egészet. Emlékezetes, szuggesztív alakítás.
Szeretek színházba járni, de az utóbbi két évben a legtöbb darab hihetetlen csalódást okozott, szinte azonnal el is felejtettem mindet!
Ezzel szemben ez a darab végre nyomot hagyott maga után, megérintett a néhol megmutatkozó sutaságával és érthetetlenségével együtt is.
Az elsõ felvonás nagyon tetszett. Bár kicsit nehezen indul néhány szereplõ játéka, de szerencsére idõvel õket is beszippantotta a darab.
Különleges volt a zene! Érdekes, hogy ezt eddig senki nem említette. Két fiatal fiú ült a színpad átellenben lévõ szélén és mindenféle hangszereken játszottak, sokszor lélegzetvételnyi szünetekhez adva végszót a darab nyomasztó történetének.
A második felvonásban sajnos elég érthetetlennek tûnt számomra a vacsorameghívásos jelenet, de szerencsére utána újra beindult a történet, valamint a színészi játék is még inkább magával tudott ragadni.
Mindenképpen kiemelném Molnár Áron és Epres Attila játékát. Epres Attila mindig meglep, mindig sokkal jobb, mint várom. (És ne feledjük, hogy a Family Guy-ban õ a Halál hangja, amit egyszerûen zseniálisan csinál!)
Ebbõl a kiváló drámából hogy lehet ilyen gyenge valamit rendezni?
Az ügynök végig kiabál, nem mutat semmi olyan jelet, mely arra utal, hogy fárad,megtörik.
A drámai elemekre nem szóban kellene utalni, hanem megmutatni, eljátszani.
Aki más színházban még nem látta, ne nézze meg, nagy csalódás.
Ezt A. Miller nem érdemelte meg!!
AZ ÜGYNÖK HALÁLA---Mácsai Pál---Örkény István Színház
Kispolgári miliõ helyett, három sorban üres ajtók. Párhuzamos jelenetkék zajlanak, egymásra kacsintanak a síkok. A háttérbõl a focista fiút ünneplõ szurkolók, a nagybácsi csábitó dzsungele, vagy éppen a jazzesen glamouros Kerekes Viktória tûnik elõ.
Az általában szentimentális együttérzéssel bemutatott textil-ügynököt nem a szabadverseny, nem a szorongató hitel-adósság, vagy az öregedés teszi szánalmas áldozattá. Fellengzõs szájhõs, kétbalkezes lúzer, maga okozza vesztét, létezése merõ önáltatás és hazugság.
Egyik fiát túlzott elvárásaival, a másikat érdektelen közönyével teszi tönkre, a mindenben megértõ, háztartásba nyomorított feleséget, a rebbenõen alázatos Kerekes Évá-t macsói fölénnyel alázza. "...befejezhetném ezt a mondatot?!?". Gálffi László teljes színészi fegyverzetben, elsöprõ elánnal játszik, állandó handabandázása szinte az idegekre megy, nem ártott volna néha egy pillanatnyi, maga elé meredõ, elnémuló felismerés.
Mácsai Pál rendezése lüktetõ ritmusban vezényli az egymást ellenpontozó jeleneteket, gazdag invencióval használja a falsíkokkal szabdalt tér lehetõségeit, a cselekmény összes vonulatát értõ kézzel bontja ki. Ma már kicsit nevetséges, hogy a pótérettségire készülõ Bif megzakkan, amikor kiderül a bostoni félrelépés, még a sportot is abbahagyja, miközben nyugodtan folytathatná egy nem egyetemi helyi klubban/?/. Az Arthur Miller-i dramaturgia esetlenségeit azonban jócskán feledteti a fantasztikus együttes összjátéka.
Ficza István, a semmibe vett testvér, Patkós Márton, a szerény éltanulóból sikeremberré érett szomszéd gyerek, Dóra Béla, a betonlelkû menedzser-utód: egytõl egyig találó karakterfigura. Csuja Imre békepipát pöfékelõ milliomosa a gyõztesek életfilozófiájának emblematikus bajnoka. Villanásnyi megjelenéseivel Epres Attila a racionális vállalkozói szellem, a célratörõ józanság és egy igazi barátság erõteljes képét rajzolja meg.
Az elõadás csúcsa Molnár Áron ellentmondások örvényeibevergõdõ kisebbik fiúja. Kiábrándul istenített apjából, mindig jót akar, semmi sem sikerül, kapkod, menekül, visszatér, megpróbál megfelelni, nem megy. A végletekbõl gyúrt személyiség kudarcos vargabetûi, a rajongás és a keserû felismerés kontrasztja félelmetes erõvel izzik tragikus alakjában.
Övék a lakás, letörlesztették a hitelt, az életbiztosítás is kifizetve, már csak egy kis nyugodtabb állás kéne, akár félpénzért, ám a vállalkozói érdek nem kegyelmez, Willy Lomant 62 évesen lapátra teszik. A szörnyû ember felmagasztosul a végjátékban, autójával falnak megy, húszezres haláljáradékot hozva családjának. Gálffi László megrázóan elcsendesed-
ve, mind a négy kopott ajtót lassan magára zárja, pontot téve egy csodálatosan emberi elõadás katartikus végére.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások