Madách emberiségkölteménye a magyar drámairodalom egyik legismertebb és legproblematikusabb, egyedülálló darabja. Örökérvényű kérdésekkel foglalkozik, az egész univerzumot átfogó kérdéseket vet föl az emberiség sorsáról, választásairól, lehetőségeiről. Sűrű, bonyolult, izgalmas szövet, melyben a címben jelzett tragédián át a líráig, szatíráig, groteszkig minden szín és tónus megtalálható. Színpadi megvalósítása, a monumentális műhöz méltó színpadi nyelv megtalálása, érvényességének, szépségeinek megmutatása igazi kihívás rendezőnek, társulatnak egyaránt.
Nem, ha szétnézett volna korábbi hozzászólásaim között, jónéhány eseményre, személyre, sõt fórumozó társra is ráhúztam a vizes lepedõt.
Ráadásul olyan hozzászólásomra refrektál, amelynek valódiságáról már meg sem gyõzõdhet, hiszen - legnagyobb bánatomra - a vidéki színházakban nagyon kevés az olyan mû, amely egy évadnál többet megér, így már Az ember tragédiáját sem láthatjuk.
Madách Imre remekének rendkívüli megvalósítása, kamaraszínházi körülmények között, minimális díszlettel, jelzés-szerû mégis az adott kort hûen ábrázoló jelmezekkel: mindez a Móricz Zsigmond Színház decemberi bemutatója.
Kiváló szereposztás, rendhagyó megoldások és egytõl egyig ragyogó alakítások - megér nem csak egy misét, hanem egy nyíregyházi látogatást is! Fazekas István Luciferje végig a színen, lankadatlan koncentrációval és átéléssel természetesen nem meglepetés, de Vaszkó Bence ifjúi hévtõl fûtött Ádámja arról tanúskodik, hogy Tasnádi Csaba kitûnõ érzékkel választott új tagokat a társulatba. Ugyanez érvényes Rák Zoltánra, Solti Csanádra és Tenczler Timeára is.
Nagy élmény volt, örülök, hogy láthattuk!
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások