“Észrevetted már, hogy a hangok azért annyira hatásosak, mert nem lehet elbújni előlük? Akárhova is mész, akármit is csinálsz, a hangok mindig ott lesznek veled. Áthallunk a falakon, halljuk azt is, amit nem látunk.
Mondjuk engem általában nem zavar, ha hallok másokat, mert én imádok hallgatózni. Hallgatni a szomszéd néni skypolását, a szomszédok családi jeleneteit, vagy amikor nem tudom eldönteni, hogy mit is hallok éppen: valaki halkan mulatóst hallgat, vagy csak a légkondi zúg?

Kíváncsi vagyok, hogy mások mit hallanak meg belőlem.”

Az Áthallás a hallgatás és a térérzékelés horizontját kutatja a Trafó Nagytermében. Az előadás során talált és kreált hangokból, minimalista zenei elemekből építkezve, egy ismeretlenül ismerős, folyton változó környezet épül fel és veszi körül a befogadót. A bekötött szemű hallgatók képzeletét és érzékelését filmszerű dramaturgiával vezető hangfolyam mindenkinek más belső narratívát ajánl, míg a jelenlévők figyelmének összeadódása egy intenzív közös teret teremt. Az előadás tér- és hangélményét meghatározza, hogy a nézők nem a nézőtéren, hanem a hangszórókkal körülvett színpadon foglalnak helyet. Az életünk során hallott hangok misztériumát középpontba helyező Áthallás napjaink egyik fő kérdésére rezonál: mi a valóság, kitől jön a hang, és mi igaz abból amit hallok?
A darab Somló Dávid Listening Club című hangperformansz-sorozata alatt kialakított formanyelvéből építkezik, és a színház, a hangművészet és a térspecifikus installációk műfaji határán mozog.
"A gyerekkorom jutott eszembe, amikor azzal hipnotizáltuk magunkat, hogy a lámpába néztünk és közben az apró zajokat hallgattuk. Az előadás fel és le utaztatott magával, miközben arra az időre emlékeztetet, amikor minden hang új volt. Olyan mintha kinyílt volna egy új érzékelés."
/Nézői visszajelzés a Listening Club után/
"A ‘kvantum-hallgatás’ az egynél több valóság egyidejű hallgatása. A lehető legkisebb érzékelhető változást hallgatni - érzékelés az új határterületén. (…) Amikor valaki egy pontra fókuszál és megváltoztatja azt a pontot csak azáltal, hogy hallgatja."
/Pauline Oliveros/

Somló Dávid egy Budapesten élő interdiszciplináris alkotó/zenész. Az elmúlt években olyan interaktív hangalapú performanszokat készített, amelyek mobil hangforrások segítségével emelik ki a tér, a test és a hang kapcsolatát és egy, a befogadót átölelő előadói teret teremtenek. Vass Imrével közös IITTHHOONN című előadásuk Halász Péter-díjat kapott, Drift című köztéri koreográfiáját pedig Lábán Rudolf-díjra jelölték. Előadásaival nemcsak Európa-szerte, de Brazíliában is találkozhatott a közönség többek között a Prague Quadriennale (CZ), a FIME Sao Paolo (BR), a CROSS Awards (IT), a Festival d'Avignon (FR), az Audiograft Festival (UK), a Montag Modus (GER) és az Placcc Fesztivál (HU) keretében.

"Az előadás előtt, a minél teljesebb hangélmény érdekében, a nézőknek szemmaszkokat osztunk ki, és a viselésükre kérjük őket."