Árkádia, Görögország egyik vidéke, már az ókori latin szerzőknél a "pásztoridill", az egyszerű, ártatlan, paradicsomi életmód jelképe volt. Azóta mindmáig, s talán egyre inkább, az "elveszett paradicsom"-ot jelképezi, azt a harmóniát ember és ember, ember és természet, ember és a világ között, amely mindnyájunk legbelső érzése szerint valaha megvolt, de mostanra - minden korban így tűnik ez - visszavonhatatlanul elveszett. A darabbeli Árkádiát is - a XIX. század eleji angol parkot - szétzilálja az idő és az állandó újításra törekvő emberi buzgalom, de Tom Stoppard darabja mégsem nosztalgikus mű. Inkább krimire emlékeztet az, ahogy a múlt összekuszálódott szálait bogozgatják a késő utódok. A történet egy angol arisztokrata család vidéki birtokán játszódik, az 1810-es években és napjainkban. Sidley parkot ma is ugyanaz a család lakja, mint annakidején. A Coverly-család tagjai és vendégeik között szövődő szerelmek, féltékenységek, intrikák, mindennapi események és tragédiák nyomát ma már mindössze néhány levél őrzi egy dedikált verseskötetben, meg az évszázadok óta a vadászatokról vezetett lőnaplók bejegyzései. A mai szereplők ezen dokumentumok alapján szenvedélyes érdeklődéssel próbálják rekonstruálni, mi is történhetett annakidején, de sose jutnak el a valódi események megértéséig, mert az élet öntörvényűbb, titokzatosabb és kiszámíthatatlanabb módon működik. A két történet, a mai és a hajdani, párhuzamosan bontakozik ki a színpadon, míg végül, a titkok megfejtésével, egymásba is olvad. Az 1990-ben írt Árkádia ősbemutatója a londoni Royal National Theatre-ben volt 1993-ban, azóta több helyen bemutatták Európa-szerte. A Katona József Színház Ascher Tamás-rendezte előadása, Várady Szabolcs fordításában, a mű magyarországi bemutatója lesz.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások