SÁRA, mélyen sértett női önérzete,
ÁBRAHÁM, mozdíthatatlan Egyisten hite,
HÁGÁR tiszta, ÁBRAHÁM-ot - mert addig nem ismert hasonlót - megrendítő szerelme,
SÁRA, asszonyi hiúságából fakadó irigység, ami birtoklásra tör,
ÁBRAHÁM profetikus látomásából lobbant őszinte kétségbeesés?!
Egyistenébe gabalyodott ÁBRAHÁM árulásai! - ítélkezik HAFRI, ÁBRAHÁM magát mentő árulásából burjánzó bűntudata - így OMAAN, Az oltalmazó apai szeretet megtagadása! - első kétségbeesésében ezt kiáltja IZSÁK Peter Brook legújabb könyvében az Idő fonalában azt írja: "a színház képes arra, hogy behatoljon a rémület és kétségbeesés legsötétebb zónáiba, és ennek egyetlen oka van: képes határozottan azt állítani - nem előtte, nem utána, hanem abban a pillanatban - hogy a sötétségben ott a fény!" ma nem tehetünk mást, minthogy újra meg újra kísérletet tegyünk az állítás igazolására: "a sötétségben ott a fény!" stúdió előadásunk is erre tesz kísérletet!
A(z) Madách Színház előadása
Hozzászólások