Glavari Hanna és Danilovics Danilo szerelmének története, a csőd szélén álló kisállam politikusainak taktikázása, a diplomaták és a konzul-feleségek afférja beitta magát a köztudatba. Az évszázadokon átnyúló, töretlen siker titka, hogy Lehár Ferenc olyan operettet írt, amely könnyed, üdítő szórakoztatást nyújt, de csavaros történetének köszönhetően távolról elkerüli a banalitás csapdáját.
A víg özvegy egyike azoknak a ritka operetteknek, amelyek pillanatok alatt képesek a saját világukba szippantani minket. Észre sem vesszük, és minden porcikánk a színpadon felcsendülő dalokat dúdolja, és a grizettek kánkánját táncolja.
"Az operettek nagyon erősen kötődnek ahhoz a korhoz, amelyben íródtak. Én azt gondolom, hogy ha a századforduló Osztrák-Magyar Monarchiája és a két világháború közötti boldog békeidők világa nem létezett volna, akkor ez a műfaj sem született volna meg. Az operett ugyan konkrét korhoz köthető, mégis örökérvényű, mert a felnőtt emberből soha nem tűnik el a tündérmese iránti vágy. Az operett a fel nem nőtt gyerekek meséje. Nagyon fontos, hogy minden ember gyerekből válik felnőtté, a gyerekek pedig a mesék világán nőnek fel. Szerintem az teljesen elvetemült gondolat, hogy ha az ember felnőtt lett, többé nem vágyik a mesékre. És az operett az egyetlen olyan műfaj, amely ezt tudja szolgáltatni. Hús-vér emberekről, férfi-nő viszonyról és a világ egyetlen igazi mozgatórugójáról, a szerelemről szól - tündérmesei köntösbe ágyazva. És ebből egy olyan történet kerekedik, amely egyszerűen boldoggá tesz." Horváth Patrícia, rendező
A(z) Csokonai Színház előadása
Hozzászólások