Hjalmar Ekdal és Gregers Werle ifjúkori barátok. Tizenöt év után találkoznak. Gregers nem akar tudomást venni az évek múlásáról, nem tud beletörődni, hogy Hjalmar nem azonos az egykori, csillogóan tehetséges, fiatalemberrel, és elhatározza, hogy kiszabadítja banális hétköznapi életéből. Hjalmar tulajdonképpen boldogan él, s a kiszabadítási kísérlet katasztrofális következményekkel jár...
Ellentétben az előttem írókkal, én ezt élőben láttam. Csodás előadás volt, megrendítő alakításokka, emlékszem a zenei betéteket is visszafogott lélegzettel hallgattuk. Ibsent egyébként is szeretem. Egyik legjobb Ascher rendezés, amit láttam, azóta csak a Barbárok és a József... tudta ezt megközelíteni. A Fullajtár-Fekete házaspár viszonya megrendítő volt. Ebben az előadásban láttam először Keresztes Tamást, utáltam is benne nagyon. Persze azért, mert remekül hozta Gregers Werle szerepét.
Ugyan én csak a közvetítést láttam, de talán senki nem fogja azt mondani, hogy jogtalanúl írok. Annyira nem tetszett, egyszer végignéztem a kedvenceim miatt, de õszintén megmondom, örülök, hogy nem színházban kellett végig ülnöm. Szerényvéleményem szerint Fekete Ernõ fantasztikus volt, nekem átjött, elõször láttam apa és férj szerepben, de jól állt neki, iszonyú jók voltak a hangsúlyai, mimikái, nagyon tetszett.
Fullajtár Andit is szeretem, õ is tetszett, bár Feketét szerintem nem tudta felülmúlni.
A többi színész is nagyon jól játszott szerintem. Még annyit, hogy nekem valahogy átjött a közvetítést nézve, a színészek rutinja, összjátéka, bizony nem akármilyen színészek játszanak a Katonában.Talán mindent leírtam már.
A Katona, a legnagyobb repertoárral rendelkezõ színház az 1. számú kedvenc, bármikor megyünk is,nagyon jól szórakozunk.
A vadkacsa ugyan nem éri el a Sáskák vagy a Koccanás színvonalát, de 4-est így is érdemel.
A feleség túl visszafogott, Fekete Ernõnek több idõt kellene töltenie a padláson a találmányával, hogy jobban eljusson az üzenet azokhoz is, akik nem olvasták a drámát.
Mi legyen az élet hazugságaival? Ezt a problémát Ibsen már a Babaházban is felveti, de kicsit távolabbi asszociációval Balázs Béla Kékszakállúját is idézhetnénk: szeress, so(h)se kérdezz. Mi a jobb, ha tudunk mindent a múltról, vagy ha inkább nem is vesszük tudomásul, hogy a múlt is létezett? Ebbõl a kérdésbõl adódik a Vadkacsa középpontjában álló konfliktus is, amelyet a Katona József színház mûvészei remek rendezésben és nagyon hiteles alakításokkal közvetítenek. Az egyéni kiváló alakítások koherens egésszé alakítják az elõadást, amelyben több drámai feszültségû jelenet is emlékezetes marad. Egyike ezeknek a színpadon némán és egyedül elgondolkozó Hedvig (Simkó Katalin), amint megszületik benne a kényes helyzetre a megoldása.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások